Idézetek a háborúról
Szerelem és háború mindig kéz a kézben jár. Ezek az emberi érzelmek csúcsai. Gonosz és jó, szépség és csúfság.
Az utolsó, amire egy háborúban álló nemzetnek szüksége van, az a bizonytalanság.
A meglepetés értékesebb, mint az erő.
A háborúban sokféleképpen meg lehet halni. És végül lehet, hogy ölni és halni ugyanaz a dolog.
A keménységgel keménységet kell szembehelyezni. Ezekben a körökben az engedékenység nem vezet eredményre.
Minden háború valakinek a halálával kezdődik.
A magyar katonák soha többet ne öljenek embereket, csak a gépeiket és a muszklijukat fejlesszék, hátha mégis szükség lesz rájuk, és ne adj' isten megint beköszönt a világvége. Akkor lehet, hogy muszáj lesz lövöldözni. Bumm. Bumm. De addig is harcoljunk a Világbékéért, s maximum csak csirkéket, halakat, disznókat gyilkoljunk!
Egy háborúban vagy úgy él az ember, mint egy herceg, vagy úgy, mint egy csavargó.
Oly régóta hagyjuk, hogy a majmok beszennyezzék ezt a gyönyörű földet, hagyjuk, hogy azt gondolják, ők a legkedvesebb faj az isteni teremtésben. Még azt sem képesek felfogni, miért uralhatták példa nélkül álló módon hosszú ideig a Földet. Olyan önteltek és idióták, hogy még azt sem képesek belátni, mekkora ostobaság, ha valaki csatatérré változtatja a saját otthonát.
A halál nem túl nagy fenyegetés egy igazi harcosnak. De foszd meg az embert asszonyától, gyerekétől, a barátaitól, a kardjától... ez az igazi büntetés.
A háború a férfiakról szólt. A hősökről. Ők a szerencsések. Megvan a helyük. De ki törődik a nőkkel meg a feleségekkel? Senki sem figyel rájuk.
A háború összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük a napot. A háborúban nincs holnap.
Egy háború nem dönti el, hogy kinek volt igaza, csak azt, hogy ki maradt életben.
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk!
A meglepetés szükséges dolog a szerelemben és háborúban egyaránt. (...) De mindkét esetben nehéz megállapítani, hogy a meglepetés hatásos volt-e.
Facebook
Pinterest