Idézetek a háborúról
Megszoktuk, hogy a háború borzalmait a kiontott vér vörös fátyolán át szemléljük, s ez eltakarja szemünk elől a meg nem születettek seregét és a pici koporsók gyászmenetét, holott a nemzet jövője szempontjából egy csecsemő csendes elhunyta nem kisebb veszedelem, mint a sokkal tragikusabb halál a csatatéren.
Fiatal vagy, előtted az egész élet. Az aknamezőn én megyek elöl, és te lépsz a lábnyomomba. Ily módon én a levegőbe repülök, még mielőtt te rálépnél arra az átkozott aknára.
A háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk; előnyöket kínálva csalogassuk (az ellenséget), sorait megzavarva mérjünk csapást reá; ha mindene megvan, jól készüljünk fel ellene; ha erősebb nálunk, kerüljük el (az összecsapást); ha dühös, vezessük félre; magunkat alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá; ha friss erővel rendelkezik, fárasszuk ki; ha (egységei) szoros kapcsolatban vannak, ziláljuk szét őket; ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük előre (csapatainkat), amikor (az ellenség) éppenséggel nem várja.
A győzelem csak akkor az igazi, ha totális.
A tábornok, aki jól választja ki a csata helyszínét, már a kezdete előtt megnyeri azt.
A háború első áldozata az igazság.
Star Wars: A klónok háborúja c. film
Hazafiság, kötelességtudás és önlegyőzés, e három az, ami a háborúnak az igazak fegyvere.
Amikor a tudás és a tehetség eléri az emberi korlátokat és helyet ad az intuíciónak, amikor a sugallat és a tudás egyetlen emberben ötvöződik, akkor igazi rátermett hadvezérrel állunk szemben.
Győzelem bármi áron, győzelem minden iszonyat ellenére, győzelem, bármilyen keserves legyen is az út. Mert győzelem nélkül nincs tovább élet.
A könyörületesség olykor hatékonyabb eszköz, mint egy dicső, de véres háború.
Azért lettünk, hogy alkossunk, szeressünk, nyerjünk, azért lettünk hát, hogy békében éljünk. Ám a háború megtanít rá, hogy mindent elveszítsünk, s hogy azok legyünk, akik nem voltunk.
A háborúban... egy barát felbecsülhetetlen kincs. Eleinte magányos vagy és ellenséges, aztán találsz egy barátot, és ettől fogva attól rettegsz, hogy a következő pillanatban már nem lesz, és te megint egyedül maradsz. Látszólag milyen értelmetlen, ugye?
A háború rossz dolog, mert éppoly keserves legyőzni valakit, mint legyőzetni.
Aki pusztulásunk szánja, szavunk hallva majd megért: Odaadtuk a mi Mánkat a ti Holnapotokért.
Nézd a legyőzöttek tökfödőjét! Mégsem az volt bukásunk napja ám, Mikor végül is fejünkről leverték, Hanem, mikor föltettük hajdanán.