Szun-Ce

A legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának harc nélkül való megtörésében rejlik.

Egy uralkodó őrjöngve nem indíthatja meg a hadsereget, és egy tábornok sem kezdhet a csatához, ha elvesztette a reményt.

Az a hadvezér, aki megnyer egy csatát, rengeteget kalkulál fejben, mielőtt egyáltalán sor kerül a csatára. A vesztes kevesebbet kalkulál előre. Így aztán a sok számítgatás győzelemhez, a kevesebb pedig bukáshoz vezet: s biztos a vereség, ha egyáltalán nem kalkulálunk!

A győzelemhez vezető utat szigorúsággal és igazságossággal kövezték ki.

Aki legyőzhetetlen, az védekezik; aki győzni tud, az támad. Aki védekezik, annak ereje nem elegendő, aki támad, annak bőségesen van ereje.

A legyőzhetetlenség rajtunk múlik, a legyőzhetőség viszont az ellenségen.

A háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk; előnyöket kínálva csalogassuk (az ellenséget), sorait megzavarva mérjünk csapást reá; ha mindene megvan, jól készüljünk fel ellene; ha erősebb nálunk, kerüljük el (az összecsapást); ha dühös, vezessük félre; magunkat alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá; ha friss erővel rendelkezik, fárasszuk ki; ha (egységei) szoros kapcsolatban vannak, ziláljuk szét őket; ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük előre (csapatainkat), amikor (az ellenség) éppenséggel nem várja.

Minden hadviselés megtévesztésen alapszik.

Ne becsülj alá egyetlen ellenséget sem, mert könnyen lehet, az pontosan erre számít.

A felfordulás a rendből keletkezik, a gyávaság a bátorságból születik, a gyengeség az erőből jön létre.

Minden háború az első csata előtti utolsó pillanatban dől el.

Nehéz terepen: ne állj meg, folytasd az utat; bekerített terepen: dolgozz ki stratégiát; halálos terepen: harcolj!

Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket.