Idézetek a félelemről
Egy olyan ember, aki tele van félelemmel, csak gyűlölni tud - a gyűlölet a félelem természetes következménye. Aki tele van félelemmel, tele van haraggal is; aki tele van félelemmel, az inkább az élet ellen van, mint mellette. Számára a halál tűnik az egyetlen megnyugvásnak. A félelemmel teli ember önpusztító, életellenes. Számára az élet veszélyesnek tűnik, mert ahhoz, hogy élj, szeretned kell.
- Lehet valaki bátor, miközben fél? (...) - Egy férfi csakis akkor lehet bátor.
Az én könnyem nagytitkos messze tenger, És én úgy állok partja meredekjén, Félve és fázva, félig-húnyt szemekkel. És a szemem lehúnyni sem merem, Mert a tengereken sziszegnek az éjek, És elzsibbaszt egy szörnyű félelem; És a szememet kinyitni is félek. És úszni kellene és nem merek, Hiába hívnak messze tengerek; Csak reszketek, vacogva reszketek.
Ha ártatlan bárányként viselkedik, akkor éhes farkasokkal fog találkozni.
A félelem szüli a háborúkat, a rasszizmust, a "ki kit győz le" küzdelmet a házaspárok között, a barátságokat tönkretevő rivalizációt, sőt az istenfélelem szüli az ateizmust is.
Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbaknak és fenyegetettebbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk - jelentéktelenné zsugorodnak. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket, a félelmek enyészni kezdenek. Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta - ez a félelem igazi eloszlatója.
Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot.
Meggyőződésem, hogy minden félelmi reakcióban és pánikban is kulcsszerepet játszik a képzelet. Erre persze nem én jöttem rá, hanem sok ezer évvel ezelőtt egy Epiktétosz nevű filozófus, aki felismerte, hogy nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink.
A félelmet csak úgy lehet legyőzni, ha bele merek ugrani valamibe úgy, hogy tudom: fájni fog, és ezt elfogadom.
Mitől félsz, ha tudod, hogy halandó vagy?!
Félek az igazságtól. Félek, hogy nem hoz el a holnap. Hogy utoljára ébredek melletted. Hogy maga alá temet a világ. Kizsigerel. Majd kiköp. Elegánsan, mintha soha nem is éltem volna. Mintha nem jelentettem volna senkinek semmit.
Egy váratlan, igazságtalan sorscsapás a büntetésnél is rémisztőbb, akármilyen szigorú. A félelem, hogy bármi megtörténhet ok nélkül.
Ha hívod beomlik hozzád minden rossz. Félelmed tárgya már nem víziód. Testet ölt. Áthatol a húsodon.
Elkap a sodrás mibe is kapaszkodjam? Nincs szalmaszálam.
A félelem a létező legértékesebb árucikk. (...) Kapcsolják be a tévét, mit látnak? Megpróbálnak nekünk mindenféle terméket eladni, ugye? Hát tévednek. A félelmünket adják el - mert félünk, hogy az adott termék nélkül kell élnünk. (...) Félünk az öregedéstől, a magánytól, a szegénységtől, a tévedésektől. A félelem a legalapvetőbb emberi érzés. Születésünktől fogva bennünk van. És jól eladható.
Facebook
Pinterest