Idézetek a félelemről
Félsz kimondani a szót, nehogy elveszítsd, amit jelent.
Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni.
Van-e elpusztíthatatlanabb a világon, mint a félelem? Benne lapul anyagban és jelenségekben, állapotokban és eseményekben, s csak a tényezők megfelelő együtthatására van szükség, hogy előbukkanjon, és ahogy a hideg ködök, bevegye magát a ruhák alá, a csontokba, az idegekig.
Van félelmetes didergés. A fáradtság és a rémület hideglelése.
Amitől a legjobban félünk, az már megtörtént velünk.
Az ember rémes dolgokat tesz, amikor fél.
Az ember mindig veszélyben van: veszélyes a közlekedés, veszélyesek a bacilusok és még ezer dolog. Az ember meghalhat így is, úgy is. Mihelyt óvni kezdi magát, és a biztonságát tartja a legfontosabb szempontnak, akár meg is halhat, szerintem legalábbis.
Ilyen egyszerű, megleled a félelmed okát, és már le is győzted, megnevezed a démont, és nincs hatalma többé fölötted.
A hegymászó csupán a testi épségét kockáztatja, és az erejét őrli fel. A barlangász ezzel szemben az idegeit tépázza, és ősi félelmekkel néz szembe. A bennünk élő primitív vadállat tele van ésszerűtlen és logikátlan, mélységes rettegéssel: fél a sötéttől. Fél attól, hogy alászálljon a föld mélyébe, amelyet mindig is gonosz erők lakhelyének tartott. Fél attól, hogy egyedül maradjon. Fél attól, hogy csapdába essen. Fél a víztől, mert az ősidőkben ebből az elemből emelkedett ki, hogy emberré váljon. Legősibb rémálmaiban sötétben zuhan alá, vagy ismeretlen útvesztőkben tévelyeg. És a barlangász, amilyen bolond, tudatosan választja magának ezeket a lidércnyomásos körülményeket. Ezért is eszelősebb a hegymászónál, mert amit minden pillanatban kockára vet, az nem más, mint az elméje épsége.
Sosem lesz képes megtartani egy párkapcsolatot, ha nem küzdi le azt a beteges félelmét, hogy magára hagyják.
Míg a félelem az ösztön ajándéka, az óvatosság kiváltság, mely észrevétlenül válik természetessé.
Az akarat gyenge és visszatart, így biztosan elkerülhetünk minden vihart.
Egy részem fél közel kerülni az emberekhez, mert attól félek, hogy elhagynak engem.
Az erős nem fél. Csak a gyenge fél. Maga a félelem pedig nem egyéb, mint annak a tudatnak az átélése, hogy gyenge vagyok. Védtelen. Megölhető, tönkretehető, kifosztható.
A legfontosabb képessége egy harcosnak nem az ereje, hanem a szív, ami féli a harcot. A harctól való félelem miatt vagy képes kardot ragadni és harcolni azokkal, akik ugyancsak félnek a harctól.
Facebook
Pinterest