Idézetek a félelemről
A félelem az, ami erősebbé teszi az embereket.
Soul Eater - Lélekfalók c. film
Nem az a tragikus, ha valaki valamit meg akar tenni és nem sikerül, hanem az, ha valaki valamit nem akar megtenni, és mégis kénytelen. Elköveti, amitől ő maga fél a legjobban, és bele is pusztul.
- A balesetem után megfogadtam, hogy többé nem fogok félni. - A haláltól? - Igen. És... és az élettől sem.
Természetes emberi tulajdonság, hogy elpusztítsuk azt, amitől félünk.
Sok ember van, aki fél az orvosi beavatkozásoktól... mellesleg nagyon is jogosan. A fóbia azonban fóbia, akár repülésről, akár fogorvosról, akár orvosokról van szó... és az expozíciós terápia gyakran nagyon hatásos. Ha megszüntetjük a titokzatosságot és azt az érzést, hogy az egyén nem képes uralni a helyzetet, a félelem már nem tudja olyan erősen kifejteni a hatását.
Aki fél, az megtanul hazudni.
Néha még számomra is ostobaságnak tűnt ez a háromfázisos pánikbetegség. Az elsőben rettegtem, hogy elveszítem őt, a másodikban már csak nevettem magamon. Sors, Isten, ugyan már! Ostobaság! Végül jött a könyörgés, hogy ne büntessenek meg a hitetlenségemért azzal, hogy mégiscsak beteljesítik a legnagyobb félelmemet. Tiszta őrület!
Féltem; az érintkezéstől, a csóktól, attól, hogy nem tetszem neki, és hogy nem lesz megelégedve velem. De miután egy ideig így álltunk, és én éreztem az illatát, testének melegét és erejét, minden természetessé vált.
Az ember legnagyobb ellenségének a félelmet tekintik. A félelem rejlik a kudarc, betegesség, rossz emberi kapcsolatok mögött. Emberek milliói félnek a múlttól, a jövőtől, az öregségtől, az elmebajtól, a haláltól. A félelem elméd egy gondolata, tehát saját gondolatodtól rettegsz.
Minden félelem: valami elvesztésének a félelme, ami által csökkensz, amitől kevesebb leszel.
- Emlékszem, régebben nem szeretted, ha néz valaki, miközben alszol. - Régebben csakugyan nem szerettem... de mostanában előfordul, hogy félek egyedül maradni. (...) Az ember attól fél, hogy nem tér többé vissza. - Igen... de az ember visszatér, és aztán elmúlik az egész. Nézz rám! Az ember mindig visszatér... még ha nem is mindig ugyanoda.
A rémület bizonyos fokán az ember maga is rettenetessé lesz. Aki mindentől fél, az végül már semmitől sem reszket. Az lábbal rugdossa a szfinxet, s nekimegy az ismeretlennek.
Szükség van a félelem és a szenvedés jelzéseire ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyeket. De miért olyan elviselhetetlenül erősek és mindenütt jelenvalók ezek a figyelmeztető szignálok?
A félelem ragályos, akárcsak a sírás.
A félelem a legkönnyebben tetten érhető emberi érzelem.
Facebook
Pinterest