Idézetek a félelemről
Talán menekülök. Mindentől. Válogatás nélkül. A boldogság maszatos lehetőségétől, a félelem fagyos ölelésétől.
A kezedben szorongatott madár kevésbé veszélyes, mint amelyik a fejed fölött röpdös.
A gondolatok és a félelmek bekövetkezhetnek, pusztán azért, mert hiszünk bennük. Ha problémákat képzelünk el, akkor ezek a félelmek tükröződnek a cselekedeteinken és ilyen esetben gyakran létre is hozzuk a problémákat.
- Nem félsz a haláltól. Azt hiszed, ez erősebbé tesz téged, pedig csak elgyengít. - Miért? - Hogy tudsz gyorsabban mozogni, vagy hosszabb ideig harcolni, mint mások, ha nem jár át a legerőteljesebb ösztönzés, amit csak kaphatsz: a halálfélelem?
Emberi méltóság csak a szabadságban terebélyesedhet, s az emberi méltóság érzése nem tűri a szennyes vétkeket. Csak a szabad ember nem fél, márpedig a félelem aljassá és boldogtalanná görnyeszt.
Mindaz a szeretet, amely a világon van, szavakban akar megnyilatkozni, de nincs hozzá bátorsága, fél, fél. Ez a világ tragédiája.
Ha félsz a farkastól, ne menj az erdőbe!
Nem muszáj levetkőznünk minden félelmet ahhoz, hogy készen álljunk a szeretet megtapasztalására. Fel is karolhatjuk a félelmeinket, hogy magunkkal vigyük őket a szeretetbe, hiszen mihelyt belépünk a szeretet kapuján, a félelem lelepleződik puszta káprázatként, s csak a színtiszta szeretet marad.
Emberi fajunk napjainkban lép egy olyan frekvenciaszintre, ahol a valótlanságok többé nem lesznek képesek áthangolni rezgéseinket, és túl alacsony rezgésszámúak lévén egyszerűen elmaradnak mögöttünk; ahol elszakadásaink egybeforrnak, a babonák szertefoszlanak. Most indulunk neki annak az izgalmas útnak, melynek során meghaladjuk félelmeinket - felismerve, milyen sok esetben viselték álruhaként a szeretet és a szépség rítusait.
Ami jön, az jön! Vagy tán azzal, hogy félünk, képesek vagyunk megakadályozni, hogy a hideg hideg legyen? S a félelem megvéd-e bennünket az éhségtől? Jóllakunk talán, és nem nyomorgunk, ha már most aggodalommal gyötörjük magunkat?
A félelem néha az erős embereket is olyasmire készteti, amit másként talán sohasem tennének.
Az ismert dolgoktól mégis kevésbé rettegünk, mint azoktól, melyeket csupán sejtünk, és félig-meddig tudunk.
Amikor félsz, húzd ki a kardodat. Ragadj meg, és kaszabolj le mindent, ami gátol. Le a megbánással, és a félelmekkel, mindennel, ami a múlthoz köt, vagy a jövőhöz.
Ha jobban odafigyelünk, rájöhetünk arra, hogy mennyit félünk feleslegesen. Ugyanis igen gyakran a képzeletünk áldozatai leszünk. A fantázia óriási jelentőségűvé tud növelni helyzeteket, félelmetes mumusokká fújja fel őket.
A félelem jó szájkosár, sokszor jobb, mint a halál.