Idézetek a félelemről
Lehet, hogy a világot megválthatja a szépség vagy az igazság (...), de a félelem akkor is mindennél erősebb, a félelem mindent megöl, a szépséget is még embrionális állapotában, a szépségesnek, a bölcsnek, az örökkévalónak minden csíráját.
Várakozással és némi aggodalommal tekintek következő találkozásunk elé. Aggódom (...), hogy a várakozást szinte mindig csalódás követi; hogy az a különös öröm, amiről ír, egyszerinek és megismételhetetlennek bizonyul.
De egy szép napon felébredtem és elvágtam a hurkot amivel a múlthoz kötöztek. Ez volt életem első igazi kilengése. Azóta nincs istenem barátom nyugtom. A végtelent érzékelem és félek hogy elveszek benne.
Rabreflex, a fogság tünete, hogy az ember eldugdos egy-egy darabka kenyeret. Amikor a rab kitapintja zsebében a kemény kenyérhéjat, úgy érzi, még van, ami az élethez köti őt, ahogy a civilizált világban szerencsepénzt hordunk magunknál, nehogy valaha is nincstelenné váljunk.
Az ismeretlen csak addig rémisztő, amíg meg nem ismétlődik.
Ha a félelmeidre hallgatsz, úgy fogsz meghalni, hogy soha nem tudod meg, milyen nagyszerű ember válhatott volna belőled.
Úgy győzhetjük le a félelmeinket, ha szembenézünk velük. Be kell sétálnunk az oroszlán barlangjába, megkockáztatva ezzel, hogy elbukunk. De próbáld csak elrejteni a félelmedet. Meglátod, felemészt majd.
Ha félni fogsz, a dolgok, a kicsik is még félelmetesebbnek tűnnek majd, mint amilyenek valójában. De ha erős vagy, a tornádót is szellőnek érezheted.
A félelem a szépnek nevezett élet fogszabályozója.
Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás.
Tulajdonképpen nagyon kellemes gyávának lenni. Annyi terhelő helyzetet ki lehet bírni a gyávasággal! Még sincs jó sora a gyáva embernek. Az önféltés nehéz bilincs.
Ha egyszer le van lombozva, az rémes. Az ember fél és izzad, mint a fene, és közben el nem tudja képzelni, mitől fél. Mintha valami borzasztó dolog készülne történni, csak éppen nem tudni, mi.
Ne féljen boldognak lenni. (...) Talán ez az emberiség nagy nyavalyája: nem a fájdalom, hanem a félelem, amely megakadályozza, hogy boldog legyen.
A félelem nem gonosz. Felhívja a figyelmed a gyengéidre, és amint megismered ezeket, nem csak erősebbé, de kedvesebb emberré is válhatsz.
Minél jobban menekülünk valami elől, annál félelmetesebbnek tűnik, de ha közel engedjük magunkhoz, porszemmé zsugorodik.
Facebook
Pinterest