Idézetek a fejlődésről
Sokszor előbb önmagunkat kell két vállra fektetni, hogy utána akár többszörösen is felülmúlhassuk magunkat: csak így kovácsolhatunk előnyt a hátrányból.
Csakis a szervezett közösség válik alkotó erővé, kedves barátom! Az ember egymagában elvész, míg a közösségben minden törekvés megtalálja a maga helyét, és együttesen hozzájárulnak minden egyén felemeléséhez, valamennyi közösség együttes tevékenysége pedig közelebb viszi az emberiséget Istenhez.
Az ember nem születik erősnek, gyöngének vagy kemény akarattal. Úgy válik erőssé, tisztánlátóvá. A sors nem az emberben lakozik, hanem az ember körül.
Az ember erkölcsének, értékrendjének csak a felhalmozott tapasztalatok mennyisége és sokfélesége ad értelmet.
Ha az ember tényleg meg akar érteni valamit, annak az a legjobb módja, ha megpróbálja elmagyarázni valakinek. Ez arra kényszeríti, hogy helyretegye a dolgokat a saját fejében. És minél lassúbb és nehézfejűbb a tanítvány, annál egyszerűbb ideákra kell lebontanunk a gondolatmenetet. És valójában éppen ez a programozás lényege. Mire az ember egy bonyolult gondolatot lebont olyan egyszerű lépésekre, hogy azt még egy buta gép is megértse, addigra biztos, hogy valamit megtanul arról a dologról. A tanár általában többet tanul, mint a diák. Nem így van?
Rémülten néztem körül a szobában, hogy hol az a felnőtt, aki a segítségemre siet. Majd döbbenten rájöttem, hogy az a felnőtt én vagyok, és senki másra sem számíthatok.
Az élet tele van furcsa kihívásokkal - rossz és jó dolgokkal egyaránt. Ahogy azonban idősebb lettem, rájöttem, hogy csak meg kell találni a módját, hogy az ember élje az életét, mintha mi sem történt volna, és azt tegye, amit tenni akar, bármibe kerüljön is.
Ahhoz, hogy az új és értékesebb önmagad testet ölthessen, azt kell előfeltételezned, hogy máris az vagy, és úgy élned, hogy hiszel a megelőlegezésben. Bízz benne, hogy a megelőlegezéshez való abszolút hűséged által máris az vagy, aki lenni vágysz.
Az átlagos emberek csak a lehetségesben hisznek. Az átlagon felüliek nem csak azt képzelik el, ami lehetséges vagy valószínű, hanem inkább azt, ami lehetetlen. És miközben elképzelik a lehetetlent, azt elkezdik lehetségesnek látni.
Azokat a dolgokat, amelyeket előzetes tanulás révén kell létrehozni, azokat éppen a létrehozó tevékenység révén tanuljuk meg: építőmesterré csak a házépítés - lantművésszé csak a lantjáték gyakorlása által válik az ember. S ugyanígy, ha az igazságos tetteket gyakoroljuk: igazságossá, ha a mértékletes tetteket: mértékletessé, ha a bátor tetteket: bátorrá leszünk.
Szokj hozzá, hogy akik igazán szeretnek, néha megkarcolnak. Visszafordítják tekintetedet oda, ahol még munkád van önmagadon.
Minden szokás - akár tudod, hogy az, akár nem - megszüntetése kemény munka. Ha tudod is, hogy az, aligha tudsz vele megküzdeni. Viszont, ha már rájöttél, és észreveszed, amikor csinálod, akkor meg tudod állítani. Ez nem egyszerű feladat. El lehet képzelni úgy, hogy van egy útelágazás. Az a szokásom, hogy mindig jobbra megyek. Mivel tudom az utat, olyan gyorsan megyek, hogy nem is látom meg a választás lehetőségét. Nem veszem észre, hogy le lehet térni a főútról, és akkor más úton, talán a magam útján mehetek. Az első dolog, hogy az embernek le kell lassulnia, ha ki akar lépni egy szokásból. Lassan és figyelmesen kell mennem ahhoz, hogy észrevegyem az útelágazást, amit korábban nem is láttam. Persze, minden sejt a testemben arra akar menni, amerre addig ment. Keményen meg kell küzdenem magammal, hogy arra menjek, amerre még sosem jártam. Ha egyszer másfelé megyek, mint általában, akkor másodszorra kicsit könnyebb, harmadszorra pedig még könnyebb lesz. És ha úgy akarom, ez lehet az új szokásom.
Nem fejlődhetsz, ha állandóan azok a dermedt pillanatok határoznak meg, amelyekhez folyton visszatérsz. És ha nem fejlődhetsz, nem is élsz.
Amikor tanulunk, többnyire meglévő adottságainkból kovácsolunk tőkét.
A kényszerűségből eltanult készségek szükségképp hatékonyabban működnek azoknál, amelyeket könnyűszerrel szedünk magunkra.
Facebook
Pinterest