Idézetek a fejlődésről
Nincs semmi nemes abban, hogy a társad fölé emelkedsz; az igazán nemes tett az, ha saját korábbi éned fölé emelkedsz.
Előrelépésben hinni annyi, mint nem hinni, hogy valaha előreléptünk már. Ez nem hit.
Az emberiség előtt még óriási út áll, amelyen egyelőre alig milliméter töredéknyit tett meg. Ősemberek, emberszabású majmok vagyunk azokhoz képest, akik utánunk következnek.
Nézz körbe, amit hagytál az út mentén, megtalál, Minden, amit elhagytál, míg új lettél, régi már. (...) Csak intünk az égnek, míg tudjuk, hogy várnak helyek, amik belőlünk új embert csinálnak.
Az igazi mester örök tanítvány.
League of Legends c. videojáték
Azt vettem észre, hogy akik "lista" szerint alakítják a mindennapjaikat, azok folyton elégedetlenek, és ezáltal boldogtalanok is, ugyanis állandóan azon kattognak, mi nem jött úgy össze, ahogy várták, és nem annak örülnek, amit már elértek. Sajnos az ember gyarló és ünnepel, ha sikerült valami, ha viszont kudarcot vall, akkor elkeseredik. Ahelyett, hogy építő jelleggel fogná fel és abból is tanulna.
Szenvedni lehet fejlődés nélkül is, fejlődni viszont nem lehet szenvedés nélkül.
Minden hibából lehet tanulni. Talán azt, hogy máshogy kellett volna; vagy hogy alkalmatlan pillanatban cselekedtünk; esetleg kiderül, hogy rosszul választottunk meg egy személyt, és még ki tudja, mi mindenre jöhetünk rá? Például arra, hogy nem is volt olyan egyszerű.
Tudd, hogy mit tudsz, és mi mindent nem tudsz, mert így lehetsz gazdagabb attól, amit mások tudnak.
A Föld az emberiség bölcsője - de ki akarna örökre a bölcsőben maradni?
Az jelenti a tudományos racionalitás győzelmét, ha nem követjük vakon a dogmákat és az ideológiákat, hanem a tapasztalatok és a hipotézisek kölcsönhatásán állandóan kritikusan elgondolkozva és a hibákból tanulva haladunk előre.
Az ismert véges, az ismeretlen végtelen. Szellemileg a megmagyarázhatatlan dolgok óceánjának kicsiny szigetén lakozunk. Feladatunk az, hogy minden generáció valamicskével gyarapítsa a szárazföldet.
Az emberek megváltoztatják nézeteiket, és maguk alig-alig veszik észre. Aztán hirtelen rádöbbennek. Ilyenkor büszkék, és azt mondják: "Mi vagyunk az új idő." És gyakran még hozzáteszik: "Hiszen régebben ostobák voltak az emberek!"
Ha megőriztük régi iskolai füzeteinket, és történetesen lapozgatunk bennük, gyakran álmélkodunk - ugyebár? -, hogy a rövid idő alatt, ami azóta eltelt, egészen másmilyenek lettünk. Álmélkodunk azon, amit akkor leírtunk. A hibákon és olyasmin is, ami helytálló. És közben észre sem vettük, hogy megváltoztunk.
Ha elérnénk, hogy a gyerekek a cselekedet örömét többre becsülnék, mint a birtoklásét, ezzel olyan emberek felnevelését segítenénk, akiknek a magatartását nem teljesen a - bármilyen józan értelemben vett - önérdek határozza meg: akiket sokkal jobban érdekelne az, amit csinálnak, mintsem sokat törődnének azzal, hogy a szomszédaiknak jobban megy.
Facebook
Pinterest