Idézetek a fejlődésről
Egy élet sincs tönkretéve, csak az, melynek fejlődését megállítják.
A tisztítótűz is itt van, az életben. Szenvedésnek hívják. A belőle szabadulni vágyó ember figyelmesen átadja magát neki. Tanulni akar belőle. S ha érted már, mire tanít a szenvedés és hogyan - én csupán arra akarlak megtanítani, hogy képes legyél érteni a szenvedés nyelvét - , rájössz majd, hogy a mennyország is itt van. Mostnak hívják.
A kételkedéshez való jogunk a tudomány korai időszakában a tekintély elleni harcból született. Mélyreható és ádáz harc volt ez: legyen szabad kérdeznünk - legyen szabad kételkednünk - hadd legyünk bizonytalanok. Szerintem fontos, hogy ne felejtsük el ezt a küzdelmet, mert akkor esetleg azt is elveszíthetjük, amit megnyertünk.
A személyiség válságokon át fejlődik. A tapasztalat szenvedéssel jár. Általa tanulunk: bevéssük a leckét.
A válságot tűrni kell: időt kell adni, hogy a lélek, aki lassú, megértse magát. Oda kell húzni magunkhoz a bajt, gyere, a tiéd vagyok. Nem leszek öngyilkos, elfogadom magam. És téged is. Ekkor a bú gyakorta elillan. Az ördög nem szereti, ha szeretik. Te pedig továbbléphetsz. Egy szinttel feljebb, ahol kis idő után vár rád - egy újabb élet-válság.
A forradalmian új ötletek a teremtő zsenik múlttal való szembefordulásából születnek.
Az ember keveset tanul a győzelemtől, és sokat a vereségtől.
Az ember úgy tud fejlődni, ha nyitott marad mindenre.
Az iskolákban a gyerekeket arra kell felkészíteni, hogy a munka, amit végezni fognak, jelenleg még nem is létezik. Olyan gyorsan változik a világ, hogy az a tulajdonság válik leginkább piacképessé, ki milyen gyorsan tanul és tud alkalmazkodni új helyzetekhez. Többé nem az a fontos, hogy abban, ami régen volt, vagy most van, a legjobbak legyünk. Mert minden váltásnál új dolgokkal kell megküzdeni, új környezettel, új feladatokkal és új emberekkel, és ez mind új készségeket jelent. A siker kulcsává egyre inkább az alkalmazkodási képesség válik.
Valaki azt kérdezhetné, miért vágyik az ember (...) fejlődésre. Aki fölteszi ezt a kérdést, talán nem tud eleget az örömről.
Az önfegyelem, a szeretet és a tapasztalat fejlődésével együtt fejlődik az emberben a világ és a világban elfoglalt saját helyük megértése.
Néha meg kell tapasztalnod a csalódást, a fájdalmat, de csak azért, mert onnantól tudod majd igazán, hogy mi az, ami téged nem szolgál, hogy aztán azt az utat messziről elkerüld.
Ha az ember a félelmét egyszer már legyőzte, akkor élete hátralevő részében megszabadul tőle, mert a félelem helyett tisztánlátásra tesz szert - a szellem világosságára, mely a félelmet eltörli. Ettől kezdve az ember ismeri a vágyait, s tudja azt is, hogyan csillapítsa ezeket a vágyakat.
Van egy mondás: ha a tanítvány megérett rá, a tanító megjelenik.
Mindig képes az ember a változásra. Néha könnyedén, néha belátással, néha fogcsikorgatva, de képes rá.
Facebook
Pinterest