Idézetek a fejlődésről
A fejlődés és a válság egy tőről fakad.
A szenvedéseink feltétlenül hozzájárulnak szellemi életünk minőségének emeléséhez, ha képesek vagyunk a szerencsétlenségből, a balsors csapásaiból utat építeni.
Rettegőnek és kegyetlennek születtem. A jót tanulom.
Mindannyian hibázunk. Méghozzá elég sokszor. A hibák ahhoz szükségesek, hogy ne állapodjunk meg, ne legyen életünk olyan, mint az állóvíz. A hibák tovább löknek, előre késztetnek bennünket.
Csak a tűz edzi erősre a kardot.
Star Wars: A klónok háborúja c. film
A helyes út nem az elvont elmélkedéshez, hanem mélyen a tapasztalatba vezet.
Emlékezzél arra, hogy miközben minden ember azt állítja: a legnagyobb jó az okosság, kevesen vannak, akik e legnagyobb jót megszerezni igyekszenek.
Gyerekkorában az ember minden évben más személyiség lesz. Ez általában ősszel következik be, iskolakezdéskor, amikor elfoglalja a helyét a következő osztályban, és maga mögött hagyja a nyári vakáció zűrzavarát és letargiáját. Akkor a legszembetűnőbb a változás. Később már összemosódnak a hónapok és az évek, de a változások attól még folytatódnak. A múlt hosszú ideig könnyen és látszólag automatikusan hullik le az emberről, örökre. A jelenetei nem is annyira eltűnnek, mint lényegtelenné válnak. És aztán jön egy hirtelen kanyar, és ami már rég elmúlt és lezárult, újra a felszínre tör, figyelmet követel, kezdeni kell vele valamit, bár nyilvánvaló, hogy a világon semmit nem lehet már kezdeni vele.
Az igazi tanítvány megtanulja, hogy a megismert dolgokból kifejtse az ismeretleneket, és megközelítse a mestert.
Ha jobb útra akarsz térni, teljesen meg kell változnod. És ennek sosincs vége: én is csak az út elején járok.
Ha valaki felajánl neked egy csodálatos lehetőséget, és nem vagy benne biztos, hogy élni tudsz vele - mondj igent! Mert később már tudni fogod, hogyan járj sikerrel.
Nem, mi nem születtünk reformátoroknak, előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás iskoláját.
Aki nem alkalmaz új megoldásokat, új bajokra számíthat, mert az idő a legnagyobb újító.
A változás elkerülhetetlen minden nyitott, világi társadalomban. A változás hajtóerő, amely irányítja a kereskedelmi és közintézményeket, a kulturális és technikai fejlődést, valamint a pénzügyi folyamatokat. A dinamikus vezetés legkönnyebb módja a változás ösztönzése.
A múlt is létezik - valahol, egy más szférában - megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal - de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.