Idézetek a fejlődésről
Korunkban a tettek igazi emberei, akik átalakítják a világot, nem a politikusok és az államférfiak, hanem a tudósok.
Kilencven százalékban meghatározó a szorgalom, persze szükség van valamennyi tehetségre is. Idővel rakódnak az emberre olyan trükkök, technikai finomságok, amelyeket szorgalommal el lehet sajátítani.
Az ember - ha normális - minden győzelemből és minden kudarcból tanul, és levonja a konzekvenciákat.
Kit érdekel manapság, amit írnak? A kor nyelve a fotó.
Százmillió évnyi alvás után végre egy élettől nyüzsgő, pazar bolygóra emeltük a tekintetünk. Néhány évtized múltán ismét be kell hunynunk a szemünket. Hát nem az a legnemesebb, legfelvilágosultabb módja rövidre szabott időnk eltöltésének a napfényben, ha azon munkálkodunk, hogy megértsük a mindenséget és hogy hogyan ébredtünk benne tudatra?
Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés.
Naponta változnia kell az embernek, és folyton ellenőriznie magát, és mindig többlettel kell továbblépnie.
Nincs rémesebb dolog, mint ha valakinek az idő múlásával nem születik meg a belátása is. Az idő múlásával az embernek nem szabad megállni egy bizonyos ponton, ahol fiatal korában volt.
A dolgoknak előbb-utóbb jó mederbe kell terelődniük, noha ez bizonyos viták, nehézségek és egymásnak ugrások árán történik, de természetes, mindig is így volt a történelem során.
Aki tele van sebzettséggel és hiánnyal, arra törekszik, hogy a hiányait betöltse, a sebeit meggyógyítsa, és alig marad ideje arra, hogy növekedjen.
Még mindig jobb tanulni, nőni, akár hibákat is elkövetni, mint mindig megmaradni ugyanannak.
Nem tudod meg nem történtté tenni a múltat, arra viszont kifejezetten képes vagy, hogy ne ismételd meg.
Soha semmi nem múlik el addig, amíg meg nem tanított minket arra, amit tudnunk kell.
Soha nem a pesszimisták fedezik fel a csillagok titkait, nem ők hajóznak el a feltérképezetlen világokba, és nem ők nyitnak új távlatokat az emberi szellem számára.
Ami ma zseniális új eszme, az holnapra a legalapvetőbb tudásanyag részévé válik, és ehhez ugyanúgy kellenek a korántsem zseniális tanáremberek, mint a sohasem látott, a korábbi gondolatokból egyáltalán nem következő, mégis helytálló és nagyhatású eszméket megalkotó zsenik.