Idézetek a fejlődésről
A korai siker borzasztóan rossz tanítómester. Ha valaki lényegében felkészülés nélkül eléri az elismerést, később viszont olyan helyzetbe kerül, amelyben fel kell készülnie, akkor ezt nem lesz képes megtenni. Nem tudja, hogyan kell.
Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.
A jövő felé haladás elképzelhetetlen a múltba vetett pillantás nélkül.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Holnap minden ember azzá válik, amit ma tesz, amit gondol, mond, cselekszik. Életünk minden egyes órája igazából emberré válásunk, kibontakozásunk egy-egy újabb lépcsőfoka.
A gondolkodástól soha nem lesz senki rosszabb, ellenkezőleg, csakis jobbá válhat mindenki.
A sorsodat irányítanod kell, de nem szabad kattognod rajta. Rontani mindig fogsz, de az ember a hibáiból tanul.
Önmagunk nevelése olyan munka, melyet csak az hagy abba, aki nem igényes.
Ha valami ellentmondana a világról szóló tudásunknak, akkor a tudósok úgy tekintetnének rá, mint kihívásra, amelyre választ kell adni: ki kell dobni vagy legalábbis meg kell változtatni a jelenleg érvényes modellt. Az ilyen megmérettetések, majd változtatások és azok kipróbálásának, igazolásának sorozata visz egyre közelebb az igazsághoz.
Utódaink valószínűleg számos olyan dolgot ismernek majd meg, amelyekről mi még nem tudunk. Éppen ez a tudomány csodája és öröme: folyamatosan új dolgokról lebbentjük fel a fátylat. Ám ez nem jelenti azt, hogy bármit el kellene hinnünk, amit bárki megálmodik. Millió olyasmiről beszélhetünk, amit el tudunk képzelni, de a létezése valószínűtlen - tündérek és manók, koboldok és táltos paripák. Mindig nyitottnak kell lennünk, de csak annak a létezésében hihetünk jó okkal, amit valós bizonyítékok igazolnak.
Megtanultam, hogy a vihar nem mindig csak mostoha idő, és egy tűz valami újnak a kezdetét jelentheti. Kiderült, hogy a szürkének sokkal több árnyalata létezik a világon, mint amennyiről valaha is tudtam. Megtudtam, hogy olykor az a legnagyobb bátorság, ha félünk valamitől, mégis továbbhaladunk. Végezetül megtanultam, hogy az élet valójában nem kudarcokról és sikerekről szól, hanem arról, hogy jelen legyünk abban a pillanatban, amikor nagy dolgok történnek, amikor minden megváltozik, önmagunkat is beleértve.
Tudom, hogy soha nem állunk meg igazán, hogy az utazásunknak soha nincs vége, mert élünk-virulunk tovább - mint a hernyó, amely már azt hitte, itt a világvége, amikor egyszer csak pillangó lett belőle.
Bárcsak újra kezdhetném az életem! Most már tudnám, melyik útra ne térjek rá.
A gyerekek sokkal többet tanulnak a példából, amit látnak, mint a kimondott szabályokból.
Az igazi megismerés: bukások sorozata, amit mindannyiszor gyermetegen boldog talpraállás követ.
Bárminek a megváltoztatására törekedni harcot jelent; olyasmit akarni, ami csak a jövőben lehet a miénk, egyet jelent azzal, hogy elzárjuk a jelen pillanat boldogságának útját. Olyan célt tűzz ki tehát magad elé, amelyet álltó helyedből is elérhetsz. Legyen a jelen pillanat boldogságod kapuja, s meg fogod látni, hogy valahányszor békében visszatérsz ehhez a pillanathoz, ez a kapu mindig egy kicsivel szélesebbre nyílik.
Facebook
Pinterest