Chris Austin Hadfield

Választhatsz, hogy a meglepetésekre és az örömökre vagy inkább a csalódásokra figyelsz. Választhatsz abban is, hogy tudod-e értékelni a tapasztalás legapróbb morzsáit, a hétköznapi pillanatokat is, vagy pedig csak a legnagyszerűbb, legfelkavaróbb történéseket értékeled. Végső soron a valódi kérdés mégis az, boldog akarsz-e lenni.

Nem az a fontos, milyen jelentőséget tulajdonít valaki más egy feladatnak, hanem az, hogyan érzem én magamat a feladat végrehajtása közben.

A kiemelkedő élmények gazdagabbá teszik életünk hátralévő részét - kivéve természetesen, ha csak a csúcsok csúcsán vagy képes átélni az élményt és átérezni a célt, mert ebben az esetben a csúcsról lefelé vezető út kínos bukássá válik. Hirtelen vége a tapsnak, és szembe kell nézned a kemény valósággal: neked kell kivinni a szemetet, és neked kell a hétköznapi élet tökéletlenségeivel foglalkoznod.

A jó vezetés a példamutatást jelenti, nem pedig azt, hogy ráerőltessük a többiekre az akaratunkat. Az erőszakoskodás, a veszekedés és a vezető szerepért folytatott versengés még a kevéssé kockázatos helyzetekben is a legkiválóbb módszer a morál rombolására és az eredményesség csökkentésére.

A korai siker borzasztóan rossz tanítómester. Ha valaki lényegében felkészülés nélkül eléri az elismerést, később viszont olyan helyzetbe kerül, amelyben fel kell készülnie, akkor ezt nem lesz képes megtenni. Nem tudja, hogyan kell.