Idézetek a fejlődésről
Mindig tanulok. Borzasztóan szeretem, hogy ha ma okosabb vagyok, mint tegnap voltam. Ez valahogy létszükségletemmé vált.
Megtisztulni csak egyedül lehet.
Aki valaha is nagy és eredményes művet alkotott, sohasem azért dolgozott, mert vonzotta a "jutalom", vagy félt a büntetéstől.
Az emberi haladás minden győzelme valamilyen belső erőnek köszönhető.
A világ halad előre, és az embereket is haladásra kell ösztönözni. De az igazi haladás új, rejtett dolgok felfedezését jelenti, sokkal kevésbé a már meglevők csiszolását vagy továbbfejlesztését.
A színvonalat hiúságból és az elvárások okán szeretem megugrani. De nem gondolom, hogy utána ezért taps járna. Inkább azt érzem, hogy ha nem így csináltam volna, nagyon szégyellném magam.
Egy jó élet: nemesedik, ne feledd! Egy rossz élet romlik, vacak marad. Nem akar "megszépülni", nem bontja ki magából, amit hozott. Igazán jó pillanatainkban érezzük, hogy szépülünk.
Vágyakozni sokkal könnyebb, mint az elszenvedett tapasztalatokból levonni a tanulságot.
Az élőlények egy része azért tűnik el, mert valami jobb lép a helyükre. Ez a világszerte tapasztalható folyamat önmagában is bizonyítja a természetes kiválasztást.
Ha a világot egy fizikus (vagy egy isten) tervezné, akkor az először egyszerű lenne, azután fokozatosan bonyolódna, mígnem elérné a tökéletességet és ott megállna. Az élet azonban nem így működik.
Nem várhatunk úgy a holnap ígéretére, hogy közben nem érünk el haladást a már ma is rendelkezésünkre álló eszközökkel.
Le kell zuhannunk egy párszor, hogy megtanuljunk repülni.
Meg kell tanulnod, hogy minden lehetséges. Még a kudarc is.
Amíg jobban félünk a változástól, mint a megszokott rossztól, addig minden marad a régiben.
Többen lesznek kiválóvá gyakorlás, mint pusztán természetes tehetség folytán.
Facebook
Pinterest