Idézetek a fejlődésről
Az ember nem arra teremtetett, hogy lealacsonyodjon, hanem hogy egyre feljebb haladva tökéletesedjék. És nincs elképzelhető határa a tökély felé haladásnak.
Az elégedettség minden haladás ellensége - mint ahogy a lemondás is. Ha az ember azt hiszi magáról, hogy tökéletes, akkor nem tesz semmi erőfeszítést, hogy előbbre jusson, ha pedig feladja a próbálkozást, szintén nem tesz erőfeszítést.
Az boldogulhat jól az életében, aki kellően rugalmas ahhoz, hogy elfogadja: ő is fejlődik, a másik is változik, és lehetséges, hogy pont egy rossz döntés kell ahhoz, hogy utána egy másikat meg lehessen hozni, amely aztán előrevisz.
Abszolút nem osztom azt a véleményt, miszerint ami egyszer lezárult, azt örökké le kell zárni, a múltat a hátunk mögött kell hagyni. A múltunk a jelenünk része. Ott van a gondolkodásunkban, az érzelmeinkben, húzzuk magunk után, és sok mindent felhasználhatunk belőle a későbbiek során.
Nem akkor érkezünk el a tökéletességhez, amikor már nem lesz mit hozzátennünk, hanem akkor, mikor már nem lesz mit elhagynunk.
A folyamatos önmegkérdőjelezés a további fejlődés lehetőségét hordozza magában. Akkor lenne baj, ha mindig biztos lennék a dolgomban.
Múlik az idő, és a fájdalom tudássá érik.
Mindig akarni kell fejlődni, és mindent meg kell tenni érte. Ilyetén a felnőtté válásnak sosem lesz vége.
Az ember akkor tudja a legjobbat kihozni magából, ha a legjobbal játszik, és ha a másik mindenáron meg akar verni, az lehet, hogy rosszat tesz a lelki békénknek, de mindenképp jót tesz a teljesítményünknek.
Sok minden történhet a "most" és a "soha" között.
Az is a tanulás része, hogy valakivel kapcsolatban tudom, úgy, ahogyan ő, biztosan nem szeretném csinálni.
Fontosnak tartom, hogy az ember változzon, mindig újakat, frisseket fedezzen fel önmagában, és ehhez kellenek ezek az inspiráló találkozások.
Késznek szerintem sem emberileg, sem színészileg nem fogom magam gondolni soha, és őszintén szólva baj-szagúnak is érezném, ha egyszer ilyesmi megtörténne velem. Biztos vagyok benne, hogy ha még nyolcvanévesen is színpadon leszek, ugyanolyan kérdésekkel és bizonytalansággal állok majd neki egy szerepnek, mint most, és akkor is azt fogom érezni, hogy nem tudok az egészről semmit.
Kötelességünk meghaladni saját magunkat és túllendülni a konfliktusokon.
A modern korban egy életen át kell fejlődnünk és alkalmazkodnunk. A társadalmi és technikai haladás olyan tempóban zajlik, hogy az egyszer megszerzett tudás és készségek hamar elavulnak, amire társadalmi szempontból az emberek nincsenek kellően felvértezve.
Facebook
Pinterest