Idézetek a fejlődésről
Egy kiegyensúlyozott, minden irányban jó közepest alkotó egyén lehet, hogy hosszú távon többet tud elérni, mint egy olyan valaki, aki valamire ráfókuszál és esetleg az a valami nem megy úgy, ahogy szeretné, és állandó csalódással él.
Mivel az élet természetes folyása állandó változásokat hoz magával, a múlthoz való rögződés hátráltatja fejlődésünket.
Arra törekedj, hogy szándékosan és szisztematikusan olyan körülményeket teremts magadnak, amelyek mindig emelnek az önbecsüléseden, bármit is teszel. Úgy éld az életed, mintha máris kiemelkedő ember lennél - olyan, amilyenné válni szeretnél.
Példaképpé válni nem lehet tudatosan.
Az örök elégedetlenség a mozgatórugó; a munka általa mindig élő marad és mindig más lesz. Ha azt éreznénk, hogy hú, mennyire jó minden, akkor valószínűleg elunnánk egy idő után mindent, amit csinálunk.
Az ember nagyon keveset köszönhet annak, ami vele született - sokkal inkább azzá válik, amivé saját magát fejleszti.
Mindig arról gondolkodj és beszélj, amit el akarsz érni.
Minden egy gondolattal, egy vággyal, egy reménnyel vagy egy álommal kezdődött.
A kezdők egyik legnagyobb problémája: nem képesek az objektivitásra a saját munkájukkal kapcsolatban, nem képesek látni. Hogyan lehet ezt megtanulni? Idő kell hozzá. Ezt senki sem tudja megtanítani. Emlékszem egyszer azt mondtam egy művészeti vezetőnek: "Rendben, elfogadom, hogy nem veszi meg a munkámat, de szeretném, ha megmondaná, hogy mi a baj vele." A válasza, ami akkor nem tűnt nagy segítségnek, a következő volt: "Ha maga nem látja, én nem mondhatom meg." Csak amikor elkezdtem ráébredni saját hiányosságaimra, akkor döbbentem rá arra is, mennyire igaza volt. Az ember vagy látja ezt, vagy nem. Ha nem, akkor még nem kész arra, hogy profi módon dolgozzon.
Az ember mindig a hibáiból tanul. Úgy vagyok vele, oké, ha jól megütöttem a bokámat, legközelebb majd jobban vigyázok. Valahányszor hibáztam, mindig fejlődtem.
Ahhoz, hogy továbbmenjek, néha meg kell engednem magamnak, hogy megálljak.
Sokszor többet tanulok mások egyéni tapasztalataiból, mint a tudományos tanulmányokból vagy filozófiai eszmefuttatásokból.
Olyan feleséget akartam, aki jobb nálam. Csak később jöttem rá, miért: mert magam is jobbá akartam válni. Mintha az ő jósága valahogy átragadhatna rám.
A tanulás révén a világ változtatja elménket, de közben elménk tevékenysége változtatni tudja a világot. Amikor róla egy-egy új elmélet születik, annak alapján elképzelhetjük, hogy ez a világ akár másmilyen is lehet. A többi embert megértve pedig arról támadhat új elképzelésünk, hogy mi magunk is lehetünk másfélék. És miközben így a környezet, önmagunk és a társadalom változik, nem csak arról kell gondolkodnunk, hogy milyenek vagyunk, hanem hogy milyennek kellene lennünk.
A szabályok megszegésével az ember vállalja annak kockázatát, hogy téved. (...) Ugyanakkor a hibákból talán többet is lehet tanulni, mint a sikerekből. Egyébként pedig, aki sosem vállal kockázatot, és ragaszkodik a kitaposott ösvényhez, sosem fog kiemelkedni a tömegből.
Facebook
Pinterest