Idézetek a fejlődésről
Az ember csak az újban kényszerül erőfeszítésre, és csupán attól fél, amit nem ismer. (...) Ha elenyészik a titokzatosság, a félelem is eloszlik.
Az önművelés számomra a legjobb kikapcsolódás is egyben. Szinte éhséget érzek az "agytornára". Nem lehet elmenni a dolgok mellett, hiszen tíz-húsz év alatt annyi minden történik, mint régen évszázadok alatt. Sajnálom azokat, akik ezt nem veszik észre, és csak magukkal vannak elfoglalva.
Ha azt hisszük, hogy a gép lealacsonyítja az embert, azért hisszük, mert talán nincs elég távlatunk az olyan gyors átalakulások megítéléséhez, amilyeneken átmentünk. Mi a gép kétszáz éves története az ember kétezer éves történelméhez képest! Voltaképpen még be sem rendezkedtünk ebben villamosított tájban, ebben az új házban, mely még föl sem épült egészen. Rohanvást változott meg körülöttünk minden: az emberi kapcsolatok, munkalehetőségek, a szokások. Sőt: lélektanunk is alapjában megrázkódott. A távozás, távollét, távolság, visszatérés fogalma, ha a szavak nem is változtak, nem födi többé a régi tartalmat. Hogy a mai világot megragadjuk, a tegnapi világ számára készült nyelvet használjuk. S úgy tűnik: a múlt élete jobban megfelel természetünknek, csak azért, mert jobban megfelel nyelvünknek.
Futóhomokra nem lehet építkezni, mert akkor elbotlunk, és kiszolgáltatjuk magunkat a sötétség hatalmának.
A változás lassú folyamat. Még a világ is hüvelykenként forog előre.
A hibákat nem kell szégyellni. A hibák megtanítanak bennünket felelősséget vállalni, megtanítanak arra, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Tudni fogjuk, legközelebb mit csinálunk majd másképpen, hogyan lehetünk jobbak, bölcsebbek a jövőben.
Az ember soha nem egyetlen személy. Egyrészt az az ember, akivé válnia kell, másrészt az, aki legbelül valójában. Én még nem tudom biztosan, milyen emberré kell válnom, de azt már tudom, ki vagyok. Szerintem tökéletes kiindulópont az újrakezdéshez.
Az élet mindig nagy tanítómester. Sokszor hisszük azt, hogy igazságtalanul állít akadályt vagy új kihívást elénk, pedig mindig a fejlődésünket szolgáló személyt vagy nehézséget gördíti az utunkba.
Emberek vagyunk, rengeteg hülyeséget csinálunk, pont ezért hiszek a tanulásban és a fejlődésben.
Cselekedj megfontoltan - ez a gyakorlati megfelelője az Ismerd tenmagadnak. Egyiket sem szabad abszolút törvénynek vagy követelménynek tekintenünk, úgy állították elénk mindkettőt, mint a céltábla feketéjét: mindig arra kell céloznunk, de nem találhatjuk mindig el. Az emberek okosabbak és boldogabbak lennének, ha különbséget tudnának tenni saját határtalan céljuk és a körülmények eléjük szabta célok között, s fokról fokra megtanulnák, mire futja eszközeikből.
Mindent elkövetek azért, hogy más legyek, jobb ember, de mindig ott van az a részem, amelyik olyan akar lenni, amilyen vagyok.
Az ember változik, és úgy helyes, ha jó irányba változol.
Mielőtt mások megjavítására vállalkozunk, a magunk megjavításával kell kezdenünk.
A tűz közelében kell lennünk, mert ha nem, akkor mások sütögetik a pecsenyéjüket, mi pedig álmodozhatunk a halálunk napjáig valamiről, ami sohasem jön létre.
Az élet oly rövid és értékes, fontos, hogy olyan dolgokat tegyél, amik inspirálnak, előre visznek vagy valami újat tanítanak.
Facebook
Pinterest