Idézetek a fejlődésről
A történelem egyik vastörvénye, hogy a luxusból előbb-utóbb alapszükséglet lesz.
Az ember csak azt tudja megváltoztatni, amire hatása van. Ez elsősorban ő és a személyiségén keresztül a környezete. Tehát nekem kell megváltoznom ahhoz, hogy mások is megváltozzanak körülöttem. A változás csodája, ami ezáltal bekövetkezik, a sok kis tett összességének igazában rejlik.
Add tovább a tudásodat, az erőt, a jártasságot. De a gyengeséget, dőreséget és kudarcot szintúgy. Igen, leginkább a kudarcot. Mert a legjobb tanár éppen a kudarc.
Olyan mérföldkövek is vannak, amiket soha senki nem fog észrevenni, csak te.
A nehezítő körülmények mindig erősítik az embert, ezért pakolok újabb súlyokat magamra.
Fel kell turbóznunk az utódainkat, mert vagy elfoglaljuk a galaxist, vagy kipusztulunk.
Hány, de hány évet kell rá feltenni, hogy legalább feltehetőleg tudjuk, mit kell tenni és hogy kell tenni!
Az igazán nehéz dolog a megfelelő kérdéseket feltenni. Ha az megvan, a többi már gyerekjáték.
Az edzést (...) nem letudni kell, fontos, hogy mindennap jobbá és jobbá akarjunk válni. Igényesnek kell lenni magunkkal szemben, ha ez a belső igény nincs meg, akkor nincs értelme az egésznek.
Mindenkinek esélyt kéne adni, hogy időnként újraépítse magát.
A nap a tévedésé és a hibáé, hosszabb idő az eredményé és a sikeré.
Senkinek nem árt pár bukkanó az élet rögös útján, hogy csiszolódjon a személyisége, és kialakuljon benne a mások iránti empátia.
Van értelmes és értelmetlen rágódás. Az értelmes rágódás az, amikor az ember megpróbál a múltjából a jelenére, vagy jövőjére vonatkozó törvényszerűségeket előbányászni. Például, hogy mik azok a visszatérő hibák, amiket rendre ugyanúgy elkövet. A visszatérő és ismétlődő eseményekkel érdemes foglalkozni, mert annak oka van. És az ok általában saját magunk vagyunk.
Néha tévedéseiből tanul az ember.
Amikor más meséli el a problémáit, az olyan, mintha én tenném. A tanulságot így is le tudom belőle vonni.
Facebook
Pinterest