Idézetek a fejlődésről
Azt hiszem, a korral mindenki megváltozik. Nem kell koncentrációs táborok túlélőjének lenned, hogy felfogd, a tapasztalataink megváltoztatnak bennünket.
A tanulás és a felnövés során gyakran hibákat követtünk el. (...) De ezek a hibák csodálatos dolgokat eredményezhetnek.
Lehet, hogy észre sem veszed, és elkezdődött benned valami.
Tizennyolc évesen baj, ha valakinek nincsenek forradalmi gondolatai, de ötvenkét évesen már régen rájössz, hogy mindenkinek magát kell megváltoztatnia, és akkor megváltozik a világ is. Legfeljebb csak segíthetünk egymásnak, annak, akiben megvan az igény a fejlődésre.
Az önfejlesztés (...) a legizgalmasabb és legszükségszerűbb dolgok egyike, mind egyéni, mind társadalmi szempontból.
Nem hiszek abban, hogy a káosz fenntartható, de azt tudom, hogy újnak a születése lehet.
Ez a feladatunk most: annyit fejlődni egyéni emberként, egyfolytában megújulva, hogy a technológia vállára állva még tovább lássunk. Néha az is a vállunkra fog állni, de aztán a kihívás, hogy újra felálljunk, és mi álljunk a technológia vállára, hogy az egészítsen ki minket. Ne lecseréljen, hanem többé tegyen minket, agyunkat, kezünket toldja meg a végtelenségig.
Az életünk arról szól, hogy ahogy múlik velünk az idő, úgy kopnak le rólunk a képességek. Egyre inkább hegyesedünk. Egyre inkább kevés dolog marad, amivel foglalkozni tudunk, egyre rövidebbek a napok. Jót tesz mindenkinek, ha ki tud nyitni ajtókat az életében. Hiszem, hogy az egyes területeknek a kultúrán belül is, de a társadalmon belül is ezek az ajtónyitások jót tesznek.
Vagy megtanulunk megváltozni, vagy megismételjük a hibáinkat.
Verseny nélkül még mindig egysejtűek lennénk.
A kihívások által tanulunk és fejlődünk; minden sorscsapás ajándékokat rejt.
A modern technika a butaságot is képes tökéletesíteni.
Nem azért születtél a földre, hogy mindenáron a sikert hajszold, hanem azért, hogy tanulj - és a mindennapi élet garantáltan megtanít mindenre.
A bölcs ember tanul a hibáiból, az ostoba megismétli őket.
Az ember (...) egyre bölcsebb, ahogy egyre idősebb, és tisztábban is reagál az új kihívásokra, miközben változnak a prioritások. 20 évesen bizonytalanul és felkészületlenül állunk, míg 40 éves korunkra már stabilan két lábbal a földön várjuk a kihívásokat.
Facebook
Pinterest