Idézetek a fejlődésről
Úgyszólván kétszer születünk meg, egyszer létezni, másodszor élni.
Minden korlátozza az embert, de semmi nem állítja meg. Egy válasza van: átlépi. A lehetetlenség határvonala mindinkább hátrahúzódik.
Csomószor nem tudhatod, hogyan hasznosul egy tapasztalat, de semmi nincs feleslegesen, mert majd eljön az ideje. Már csak ezért is kell, úgy, mint Edith Piaf, nem bánni semmit.
Ha megkönnyebbülést ez a nap sem hoz, előbb-utóbb felnősz a feladathoz.
A megfelelési kényszer a gyors sikerről szól. Azért akarsz másoknak megfelelni, hogy kapj egy gyors elismerést. Szeretnéd másoktól azt hallani, hogy "köszi, de jó voltál". Szeretnéd, ha megdicsérnének. Szeretnéd, ha mindenkivel kiegyensúlyozott lenne a kapcsolatod, ha nem lennének összeütközések, sem olyan emberek, akik neheztelnek rád. Olvasd gyorsan megint végig ezeket az elvárásokat, lehetségesnek tűnik, hogy mindegyiket megvalósítsd? Ugye, hogy nem? Mégis mennyi idő és energia elmegy azzal, hogy másoknak próbálsz megfelelni, míg a saját érdekeid, céljaid, vágyaid háttérbe szorulnak. Te magad szorítod háttérbe őket
Mindig előre nézz, soha ne hátra, de ne is próbáld kitörölni a múltat, mert az is az életed része, és az tett azzá, ami vagy. Csak próbálj tanulni belőle - legalább egy kicsit.
Jaj azoknak, akik soha nem vesztettek! Ők győztesek sem lesznek soha ebben az életben.
Ahogy haladok a jövő felé, utamat segítik a múltbéli botlásaim után maradt nyomok.
A gyors észjárás egyik hátránya éppen az, hogy az ember ugyanarra a dologra mindig újabb és újabb magyarázatot képes találni, és meginog a hite korábbi elképzeléseiben.
A jelenben tanulhatok a múltból, és megteremthetem a jövőmet. A múltat már nem lehet megváltoztatni, de megváltoztathatom a történtekhez való hozzáállásomat. Tehát nem megbánás vagy keserűség van bennem, hanem megértem az élet leckéjét, és továbblépek.
Ki kell állnom magamért. Harcolnom kell a szabadságomért, le kell vetnem az álcám, azt a bőrt, amelyet nem én választottam, hanem rám kényszerítettek. Számos tényező hozta létre elmém algoritmusait, beprogramozott, mint egy egy számítógépet, még mielőtt megszülettem volna.
Figyeljen, egy módon mérheti a fejlődést, mint orvos, sőt mint ember is: hogy nem ismétli meg ugyanazt a hibát többször.
Badarság, hogy amit a múlt meg nem enged, az élet sem engedi meg. Azon kell törnöm magam, hogy helyesebben, minél helyesebben éljek.
Akik nem tanulnak a múltból, azok folyton csak ismételgetik.
Ha az ember elég felnőtt, akkor elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a kudarcaival, és okuljon belőlük. Hihetetlenül sokat segít a fejlődésben. (...) Az ember nem sebezhetetlen, és nem tökéletes - jó, ha ezzel tisztában vagyunk. És ha ezt elfogadjuk, akkor a körülöttünk élőkkel is sokkal megértőbb és meghittebb lesz a viszonyunk.
Facebook
Pinterest