Idézetek a fejlődésről
Minden veszély, amely megvalósul, lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk és változzunk.
Azért nem jut sok értelmes, tanult ember nagy vagyonhoz, mert az iskolában azt tanulta, hogy a hibák rosszak. Az életben az nyer, aki a legtöbb hibát véti, és tanul belőle - úgy, hogy nem hazudik, nem csal, nem tagadja le, nem okol másokat.
A hibák nagyszerű tapasztalatokhoz vezethetnek, de amikor az ember éppen éli őket, nehéz meglátni ostobaságunkban az értéket.
Az elrohant viszontagságos idő nemcsak elvitt, hanem hozott is valamit. Más emberekké formálódtak, akiknek a gondolatai kiléptek a múlt szűk korlátai közül.
Ahogy jöttek a megpróbáltatások, lassanként rájöttünk, ha a saját fejünkbe nézünk, ha a saját gondolatainkat ismerjük, akkor ismerjük egymáséit is.
Vajon van határa a változásoknak? Hol lehetne meghúzni azt a határvonalat, ami a régit elválasztja az újtól?
Okulás szempontjából fontos a múlt. Nagyon sokan ellenben azt mondják, hogy le kell szarni, és előre kell menni. Nem kell foglalkozni vele... Ha nekik igazuk van, akkor miből fognak tanulni, hogy ezt a hibát még egyszer ne kövessék el?
A beteljesülés feltétele éppen a vágyódó, reménykedő ember lényének átváltozása. Más az, aki a vágy magját elülteti bennünk, s más az, aki a termést learatja.
A sorsunk azért állít minket mindenféle jó vagy rossz helyzetbe, hogy tanuljunk belőle.
A gép csak eszköz, amely avval, hogy a számítások és értékelések terhének egy részét leveszi az emberek válláról, elősegíti a gyorsabb előrehaladást. Az emberi agy feladata ugyanaz marad, ami eddig is volt: egyre újabb és újabb adatokat gyűjt az elemzéshez, és újabb és újabb elgondolásokat tesz próbára.
Sok bőrt kell levetni magunkról, míg megérünk egy élethelyzetre.
Van mondjuk egy (...) vágyad, amit el akarsz érni. Így, ahogy vagy, még nem lehet a tiéd. Éretlen vagy rá. Ilyenkor látjuk, hogy a teljesüléshez "idő kell". Ez nem azt jelenti, hogy türelmetlenül nézed az órádat és lapozod a naptáradat, miközben ujjaddal idegesen dobolsz az asztalon, hanem hogy alkalmassá érleled magad a teljesüléshez.
Az, akiben megvan a bátorság, hogy úgy vizsgálja objektívan a maga tévedéseit, mintha azokat valaki más követte volna el, nemcsak a jövőbeni ismétlést kerülheti el, hanem jobban is érzi magát.
Vajon nem akkor tanulunk-e a hibáinkból, ha némi távolságból tekintünk rájuk? Hisz csak így kerülhetjük el, hogy a jövőben ne kövessük el még egyszer őket.
A híres Broadway számban azt dalolja a büszke nő: "I am, what I am!" - vagyis "Az vagyok, aki vagyok!" Csakhogy ez nem elég. Ha vállalod magad, kevés, ha őszintén azt mondod: "Olyan, vagyok, amilyen. Tetszik, vagy nem tetszik: ilyen vagyok én! Ha kellek, jó, ha nem kellek, nem jó, de én az vagyok, aki vagyok!" Ez azért nem elegendő, mert az embernek nem csak olyannak kell lenni, amilyen, hanem válni is kell valakivé!
Facebook
Pinterest