Idézetek a fejlődésről
Előbb meg kell tanulnunk járni, csak aztán futhatunk.
Világunk nem statikus: folyton új problémák merülnek fel, és a régi válaszok sokszor elavulnak. Ahogy Lewis Carroll Vörös Királynőjének, nekünk is nagyon gyorsan kell futnunk, hogy nyugodtan állhassunk.
Az úttörő a hátából kiálló nyilakról ismerszik meg.
Mind szembesülünk a korlátainkkal, van, aki elfogadja, van, aki nem. Sosincs késő felnőni.
Fel szokták tenni (...) azt a kérdést is, hogy csinálnék-e valamit másképp, ha újra kezdhetném. Erre én azt válaszolnám, hogy mindent másképp csinálnék, mert miért csinálnám még egyszer ugyanazt, amit már egyszer csináltam?
A fájdalom nélkül járó tanulság értelmetlen, mert az emberek nem nyerhetnek semmit anélkül, hogy fel ne áldoznának valamit. De ha elviseli és legyőzi azt a fájdalmat, egy erős és legyőzhetetlen szívre tehet szert... igen, egy acélszívre!
A fejlődés akkor a legfájdalmasabb, amikor ellenállsz neki.
Ha időnként az ember több információhoz jut és bölcsebb lesz, akkor megváltoztatja a véleményét, még ha igazán belülről nem is azt érzi.
A tudatosság: létezés, az együttérzés: érzés, a kreativitás: cselekedet. Az én elképzelésem szerint az új embernek mindhármat egyesítenie kell magában. Amit én adok neked, az a legnagyobb kihívás, amelyet valaha is kaptál, a legnehezebben véghezvihető feladat. Olyan meditatívnak kell lenned, mint a Buddha, olyan szeretetteljesnek, mint Krisna, olyan kreatívnak, mint Michelangelo vagy Leonardo da Vinci. Egyszerre kell lenned mind egy időben. Csupán akkor érheted el a totalitásodat; máskülönben valami mindig hiányozni fog belőled. És az, ami hiányzik belőled, féloldalassá tesz, elégedetlenné. Nagyon magas csúcsra juthatsz fel, ha egydimenziós vagy, de csupán egy csúcs leszel. Én azt szeretném, ha egy egész Himalája-láncolat lennél; nem csupán egy csúcs, de csúcs csúcs hátán.
Akkor fejlődünk sokat, amikor nehéz idők járnak ránk.
A kreativitás az a képesség, hogy a gondolkodás eddigi keretein túlmenően gondolkozzunk, és felfedezzünk szokatlan, sőt néha zseniális megoldásokat.
Alapvetően mindig abból indulunk ki, hogy minden zseniális megoldás egyszerű. Mi emberek, mindig a primitívből a bonyolulton át jutunk el az egyszerűhöz. Így építettünk tutajt, alkottuk meg a turbinás gőzhajót, és így fedeztük fel a szörfdeszkát. Sok esetben arról ismerjük fel a zsenialitást, mint kreativitásunk csúcsát, hogy kihunyt a gondolkodás bonyolultsága, és helyette egy egyszerű, sugárzó megoldás emelkedik ki a semmiből.
Az élet a legjobb tanár. Az élet általában nem beszél hozzád. Csak lökdös ide-oda. Minden lökéssel azt hozza a tudomásodra, hogy "ébredj fel! Valamit meg akarok tanítani neked."
Soha nem lehet tudni, hogy miből mi bomlik ki, minek mi lesz a következménye, miféle, egyelőre láthatatlan utak nyílnak majd meg, vagy hogy mire jók a falak, a kudarcok.
Minden, ami történik velünk, azért történik, hogy a saját előnyünkre váljon.
Facebook
Pinterest