Idézetek a fejlődésről
A jövőnek nem kell feltétlenül olyannak lennie, mint a múlt volt. Akármilyen volt is a múlt, bármit tapasztaltunk is meg a múltban, valamennyiünknek megvan a képessége, hogy megváltozzon.
A szenvedés nem feltétlenül rossz, hanem átalakítja és okosabbá, jobbá teheti az embert.
Csak akkor hozd fel a múltat, ha építkezni is tudsz belőle.
Emberi fajunk napjainkban lép egy olyan frekvenciaszintre, ahol a valótlanságok többé nem lesznek képesek áthangolni rezgéseinket, és túl alacsony rezgésszámúak lévén egyszerűen elmaradnak mögöttünk; ahol elszakadásaink egybeforrnak, a babonák szertefoszlanak. Most indulunk neki annak az izgalmas útnak, melynek során meghaladjuk félelmeinket - felismerve, milyen sok esetben viselték álruhaként a szeretet és a szépség rítusait.
A fejlődéshez az embernek újra kell alkotnia önmagát, és nem alkothatja újra önmagát szenvedés nélkül. Mert ő a márvány és a szobrász egyaránt.
Aki az igaz felismeréshez akar jutni, a nehézségek hegyét egyedül kell annak megmásznia.
Jobb menet közben tanulni, mint úgy menni, ahogy azt tanultuk.
Amit rossznak tartunk... gyakran élénkítő és erősítő jóra változtatható, ha a szenvedő belső beállítottsága gyávából harcosra változik.
A nagy nép olyan, mint a nagy ember. Ha hibát követ el, felismeri. Ha felismerte, beismeri. Ha beismerte, kijavítja. És aki rámutat a hibáira, azt a legjóságosabb tanárának tekinti.
Sok kis ember sok kis helyen, miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát.
Ha egy életen át ugyanazt teszed is (...), legalább ne mindig ugyanúgy tedd.
Az ember nem változik, állapotai vannak, és minden állapotában más nevet kellene adni neki, hogy már nem ugyanazzal az emberrel állunk szemben, akit korábbi állapotában ismertünk.
Az első krémestől még senki sem lett kövér, és tíz-húsz cigarettától sem dohányos. A rászokás folyamata a döntő. S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni. Vérré, reflexszé, ösztönné, jellemmé, és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk. Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk.
A teljesség felé több út vezet, és könnyen előfordulhat, hogy a nehezen járható tövises ösvényen mezítláb haladva többet profitálunk saját gyötrelmeinkből, mint a kövezett úton könnyen sikló jármű vezetője a maga úti élményéből.
Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait.
Facebook
Pinterest