Idézetek az érzelmekről
Sose félj kimondani, amit érzel, mert úgysem érdekli a kutyát se.
Ne törődj semmivel, amit tudni vélsz, csak hallgass kétkedés nélkül a szívedre.
Elutasítani tényszerűen, személytelenül is lehet, ami viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az ember maga is érzéketlenné válik.
Hosszú távon nem leszünk annyira boldogok a jó dolgoktól, mint vártuk, és nem is keseredünk el annyira, ha az élet rossz dolgokat sodor az utunkba.
Ha nem teszünk semmit, amíg az érzelem ural minket, akkor sem rövid, sem hosszú távon nem ér bennünket kár. Ha azonban az érzelemre döntéshozással reagálunk, nem csak hogy megbánhatjuk az azonnali következményeket, hanem a döntések hosszú távon ható mintázatát is létrehozhatjuk, ami még sokáig félrevezethet bennünket.
Miért ahhoz ragaszkodunk, aki menekül tőlünk, s miért nem kell az, aki utánunk fut?
Úgy fog viselkedni, mintha észre se venne; és csakugyan, tulajdonképp rám se néz, de ha én véletlenül rápillantok, akkor mindig találkozik a tekintetünk.
Nincs garancia arra, hogy amit az ember az életben akármilyen megfontoltan tesz is, azt helyesen is teszi. Néha bölcsebb a szívre hallgatni, mint az értelemre.
Az életben csak az marad meg nekünk, amit átéltünk, amire visszaemlékezünk azért, hogy újraélve ismét érezzük az érzéseket, és mit sem számít, ha valamely pillanatban eltorzult. Minden emberi lénynek a boldogság a célja, ahhoz pedig az érzéseink vezethetnek el minket, az apró örömök, a nagy győzelmek, az erős érzelmek, a szerelmek. Nem számít, hogy a testünk vagy a képzeletünk éli át, vagy éppen az emlékezet formálja újra őket.
Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban.
Egy embert, vagy azt, ami történt vele, vagy azt, ami elromlott benne, vagy azt, ami gonosszá tette, le lehet írni szavakkal, de vannak dolgok, amiknek a leírására a szavak már nem alkalmasak.
Azok vesztik el a legkönnyebben a fejüket, akiknek az hiányzik a legkevésbé.
Nem olyanok az érzéseim, mint másoknak. Szinte egyáltalán nem befolyásolnak a döntéseimben, sokkal többre tartom a gondolkodást, hogy mi a logikus, és nagyon érdekelnek az összefüggések.
Rájöttem, hogy az érzelmek nem többek egy-egy inger válaszreakciójánál. Számomra hiányzott a kettőt összekötő csatorna, viszont egyre világosabb lett, hogy meg lehet tanulni, mire hogyan válaszoljak a beszédemmel vagy a gesztusaimmal.
Az agy és a kéz között a szívnek kell közvetítenie!
Facebook
Pinterest