Rojik Tamás
1988. február 22. —
Nem olyanok az érzéseim, mint másoknak. Szinte egyáltalán nem befolyásolnak a döntéseimben, sokkal többre tartom a gondolkodást, hogy mi a logikus, és nagyon érdekelnek az összefüggések.
Ha kedves vagyok valakivel, ő is az lesz velem. Eleinte nem értettem ennek a hasznát. (...) Ha szorgalmasan gyűjtöm az óvodában a matricákat, a szüleim dicsekedni tudnak velem. Ez számukra olyan jó érzés lesz, hogy a továbbiakban szívesebben teljesítik a kéréseimet, mint például azt, hogy ne kelljen aludni vasárnap délután.
Rájöttem, hogy az érzelmek nem többek egy-egy inger válaszreakciójánál. Számomra hiányzott a kettőt összekötő csatorna, viszont egyre világosabb lett, hogy meg lehet tanulni, mire hogyan válaszoljak a beszédemmel vagy a gesztusaimmal.
Soha, de soha nem szabad mások helyett dolgozni, mert az élet nem óvoda lesz. Ott bizony hajtani kell, de csak magamért. Mert aki másért hajt, azt kihasználják, megeszik, mint a természetfilmben a krokodil a beteg gnúkat.
Facebook
Pinterest