Idézetek az érzelmekről
Az emberek nem tudnak könnyen átnyergelni egyik hangulatból a másikba.
A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi.
A fájdalom és a bánat egy bizonyos mértéken felül édeskés és giccses.
Amit az elméd még nem tud, azt a hiányosságot majd pótolja a szíved.
Sírni a természet tanította az embert. Az első lélegzetvételét is ösztönös sírásának köszönheti. De nevetni már önmaga tanul meg!
Az érzelmek, még a legnemesebbek is, idővel erejüket vesztik.
Ha nincs fájdalom, az az érzékelés vége; minden örömünk alkudozás az ördöggel.
Sosem tudhatod, mi emészti belülről az embert. Egészen jelentéktelen dolgok is iszonyatosakká válhatnak, ha bizonyos lelkiállapotba kerülsz. A legnagyobb gond/félelem/gyötrelem és kimerültség, amit nem tudsz megmagyarázni vagy megérteni, netalán átgondolni. Egyszerűen nyom, mint egy vaslemez, s nem bírod leszedni.
A szenvedély az a híd, amely eljuttat a fájdalomtól a változásig.
Nem tudhatjuk előre, hogy egy érzelmet épp mi hozott létre. Sokféle forrásból, eltérő ingerek révén ugyanaz az emóció jöhet létre, vagy legalábbis ugyanaz az impulzus szalad ugyanazon a csatornán - és ezért ugyanannak az érzelemnek érezzük. Aztán rájövünk, hogy egészen más oka volt.
Minél nagyobb az ékesszólás az érzelmek terén, annál kisebb rész jut az igazságnak.
Az életnek mindig forrásban kell lennie, lobogjon a dráma, a meg nem élt szerelem alatt gyúlékonyak a száraz ágak.
Érezni jó, bármennyire is fájdalmas. Az érzések tesznek minket emberré, jóvá vagy rosszá.
A szentimentalizmus és az agresszió ikertestvérei egymásnak. És ellentétei az érzelemnek és a hódításnak.
A törött szív is dobogó szív.
Facebook
Pinterest