Idézetek az érzelmekről
Az alázat (...) soha nem szenvedhet vereséget, mert lényegéből fakadóan már elszenvedte azt. Az alázat megadás, az alázat azt diktálja belülről, hogy felkínáljuk a torkunkat a mindenkori fenevadnak, s az képtelen lesz akkor a vérünket venni.
A pénz jelenthet boldogságot és jelenthet boldogtalanságot. A szerelem jelenthet kéjt és jelenthet mérhetetlen szenvedést. De a boldogság csak boldogságot, a szenvedés csak szenvedést jelenthet. Mi a tanulság ebből? Hogy ne keverjünk össze konkrét fogalmakat, mert különben mindig vitatkozni fogunk, és sohase fogjuk egymást megérteni.
A puszta érzések ritkán elég erősek hozzá, hogy döntéshelyzetben rájuk lehessen hagyatkozni.
A pasik is rendelkeznek érzelmekkel, ők is szoktak sírni.
Hangulatjel. Az elnevezés éppen olyan közönséges, mint maga a dolog. Utálom ezeket a lusta cuccokat. Ahelyett, hogy az ember valóban kifejezné az érzelmeit, inkább elküld egy ilyet gyorsan. Megnyom egy gombot, és a világ összes mosolya egyformává lesz. Az öröm, a kétségek, a bánat, a harag, mindnek ugyanolyan a pofája. A szív összes heves érzése öt ronda kerek jelre redukálódik.
Akinek az érzésvilága sivár, akinek a szíve szegény, hiába okos - nem lehet szeretni, igazán. Nincs visszhangja benne hangodnak.
Érzelmi lények vagyunk. Mire a külvilág jelei elérik a tudatos agykérgünket, már színezve vannak érzelmeink által. Érdemes és lehetséges megpróbálkozni ezektől a hatásoktól elvonatkoztatni, de tudnunk kell, hogy ez egy folyamatos küzdelem. És biológiánk ebben a tekintetben éppenséggel nem a partnerünk.
Soha nem tesz jót, ha az ember hagyja, hogy az indulatai elhomályosítsák az ítélőképességét.
A valódi érzelmeket nem lehet kikényszeríteni. Nem keletkeznek parancsszóra, épp ellenkezőleg, a kényszer az ellenkezőjét eredményezheti.
Semmi sem egyszerű. Egyszerű válaszok nem léteznek. Az ember szerethet valakit, ugyanakkor gyűlölheti őt.
Sok ember azt gondolja, normális dolog elnyomni az érzelmeket. Néha ez igaz is, de csak akkor, ha már eltelt bizonyos idő. De közvetlenül a trauma bekövetkezése után jobb, ha az ember engedi felszínre törni az érzéseit, és átadja magát nekik. A lényeg az, nem szabad elfelejteni, hogy a szenvedés elmúlik.
A szorongás és a fájdalom, az öröm és a boldogság megélését egyáltalán nem zavarja, hogy kiváltásuk ösztönös volt, és nem tudatos. Az érzelmek intenzitásából ez semmit sem von le.
Az érzelmek alkotják a tudatalatti nyelvét, amely a mindennapokban segít nekünk nem elmerülni az információk áradatában.
Ha az állatoknak nem lenne tudatuk, az csak annyit jelentene, hogy nem tudnak gondolkodni. Tudatalattival ugyanakkor minden faj rendelkezik, és mivel ennek irányító jelleggel be kell avatkoznia, minden állatnak szükségképpen vannak érzelmei is. Az ösztönös anyai szeretet tehát semmiképp sem lehet alacsonyabb rendű, ugyanis másfajta anyai szeretet egyáltalán nem létezik. Az egyetlen különbség állatok és emberek között az, hogy mi, emberek az anyai szeretetet (és más érzelmeket is) képesek vagyunk tudatosan mozgósítani - például örökbefogadás esetén.
Feltétlenül szükség van ilyen intenzív gondolkodásra? A teljes, ellazult élethez biztosan nem elengedhetetlen. Ha nyaralás közben kiengedünk, gyakran hangzik el az alábbi mondat: "Jól érzem magam, most nem kell semmire se gondolnom." Boldogságot és örömöt hosszú fejtörés nélkül is érezhetünk, és épp ez a döntő pont: az intelligencia az érzelmek szempontjából egyelőre teljesen felesleges.
Facebook
Pinterest