Idézetek az érzelmekről
Az érzelmek (...) ösztönös programokat irányítanak, és így létfontosságúak minden állatfaj számára, ezért is vannak jelen kisebb-nagyobb mértékű intenzitással valamennyinél.
Csak akinek nincsenek érzései, az tud mindig olyan okos meg kimért lenni.
Minden erős érzés, bármiféle szenvedélyes korlátoltság, mondhatni, egész világot hoz létre önnönmagából saját tájakkal és tárgyakkal - a szomorúság fái, a lemondás utcaszögletei, a szenvedélyes vágyakozás macskaszagú folyosói! -, aztán az érzés alanyát visszahelyezi ebbe a világba, amelybe, csodák csodája, olyan pontosan beleillik, mint gomb a gomblyukba...
A tömegnek két hangja van: egy a gyűlöleté, a másik az örömé; csodálatos, hogy ily sok együtt üvöltő torok két ilyen különböző zajt tudjon produkálni.
Hogyan is lehetnék egy hős, ha nem tudom megóvni magamat tőled?
Hiába köti az ember magát ahhoz, hogy csak szívére hallgat; előbb vagy utóbb arra kényszerül, hogy az ész szavára hallgasson.
Bárki légy is, soha ne mutasd meg másnak szíved érzelmeit; a szív csak önmaga védheti pörét, csak ő tárhatja fel sebeit; minden közvetítőből bíró lesz, ki elemez, megalkuszik.
Az ember érzései zavarosak és sokrétűek, a különböző, észrevétlen benyomások egész seregéből szövődnek, és a szó, mely mindig túlságosan darabos, túlságosan általános, igen alkalmas lehet jelölésükre, de sohasem alkalmas a meghatározásukra.
A szerelmes vers megírásához (...) hátrány, ha az ember éppen odáig meg vissza van. Az nem irodalmi téma. Giccs lesz belőle, vagy csak egyszerűen rossz szöveg. Ha viszont kicsit is megbomlik az egyensúly, valami elmúlik, vagy éppen veszélybe kerül, ott rögtön működésbe lép az irodalom.
A tavasz csak elmúlást hozhat, az ősz viszont biztosan szívderítő megújulást jelent. Föltétlenül és csak azt. Az ősz feléleszti a szerelmeket, rutinossá és magabiztossá tesz, az ősznek van ritmusa, míg a nyár szertelen, szédült és vágyakozó. A nyár a kötelező nagy érzések évszaka, míg az ősz a spontán és valódi örömöké.
Az érzelmek az agyból jönnek. De akkor miért mellkasi fájdalmat éreznek az emberek? Miért érezzük úgy, hogy az érzelmeinket a bensőnkben, a szívünk táján hordozzuk?
Lehet vágyni arra, ami hiányzik, de csak azt lehet szeretni, ami van.
Nincs rosszabb, mint a várakozás. Amikor az ember gondolatai állandóan akörül forognak, amit feszülten várunk.
Aki annak ellenére, hogy semmi kedve hozzá, intenzíven mosolyog, végül jobban fogja érezni magát. Az érzések befolyásolják a mimikát, a mimika befolyásolja az érzéseket.
Bőrünkön sokszor közvetlenül láthatóvá válnak lelki életünk tünetei.