Idézetek az érzelmekről
A szív, vér, s szenvedély: nem angol, nem frank, nem magyar, hanem emberi. Az ember, s mit magának teremt a sors, azaz érdek, mindenütt ugyanaz; s ki rabjává alacsonyul, mindenütt alacsony.
A szeretet vagy gyűlölet megtörténik az emberrel, nem elhatározás kérdése.
A szív és az ész keresik egymást, az értelem és indulat harcolnak egymással.
Gyűlölet és imádat (...). Ugyanazon tőről fakadó bolondságok. Mindkettőt szenvedély szüli, és míg a fent nevezett érzemény ki nem bomlik teljesen, aligha tudható, melyik is valójában.
Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre, és ebbe belefáradtunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják: most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér.
Eltitkoljuk az érzéseinket azok elől, akiknek a leginkább meg kellene mutatnunk. Úgy rejtegetjük őket, mintha bármi szégyellni való lenne a természetes reakciókban.
Az ember az érzéseiről nem tehet (...), de a viselkedéséről igen.
Ha bármit is megtanultam az életről és a szerelemről, az az, hogy ezek törékeny dolgok, és bármelyik pillanatban véget érhetnek.
Nehéz harcolni a körülményekkel ott, ahol nincs esély a győzelemre. De még sokkal nehezebb élni utána, a vereséget beismerve... ha feladtuk... néha ez olyan kibírhatatlan, hogy az élet nyűggé válik, értelmét veszti. Ezért veszélyes elkeseredni, sokszor egyszerűen értelmetlen. Ugyanúgy, mint anélkül élni, hogy megtapasztalnánk ezt az érzést. Egyszer legalább.
Vigyázz, ha szívemhez érsz, csak egy mozdulat elég, hogy megpattanjon rajta a védővé dermedt zúzmara!
Az érzéseket nem lehet alkohollal megölni, (...) és sütivel sem lehet elnyomni őket.
Két pasi - meg egy kicsi c. film
Érdekes. Az árulás mennyire fojtogatni tudja az elmét. Szinte olyan, mint egy piton. Ki tud szorítani minden más gondolatot. Megfojt minden más érzelmet, amíg... minden meghal, kivéve a dühöt. Nem haragról beszélek. Hanem dühről.
Az anyag szakadatlanul áramló folyó; a természet tevékenysége folytonos változásban nyilvánul meg, a végső ok ezer meg ezer fordulat szövevényében bujkál. Szinte semmi állandó nincs, s lábunknál tátong a múlt és jövő feneketlen, mindent fölfaló mélysége. Hogyne volna hát esztelen, aki ilyen körülmények között felfuvalkodik vagy szorong vagy jajgat, mintha valami akár egy ideig, akár tartósabban kellemetlenséget okozhatna.
Az érzelmek, úgy tűnik, lelkünk vízszerű jelenségei. Csodás tud lenni, amikor egy-egy szép, egyszerű emberi érzés áthullámzik rajtunk, és életre kelti belső tájainkat. Szükségünk van rá, hogy - akár kellemesek, akár kellemetlenek ezek az élmények - szabadon áramolhassanak bennünk, átöblítve, megtisztítva, felüdítve lelkivilágunkat.
Ami egyszer hevesen fellángolt, tökéletesen el tud halni.
Facebook
Pinterest