Idézetek az érzelmekről
Tulajdonképpen nem is tudjuk, mi a pozitív és mi a negatív élmény. Életünk legnehezebb, leggyötrelmesebb pillanatairól kiderülhet, hogy ezeknek volt a legfontosabb szerepük a jellemfejlődésünkben. Ne bízzunk a saját elképzelésünkben a pozitív/negatív élményekről, hiszen csak annyit tudunk biztosan, hogy az adott pillanatban mi fáj és mi nem, az pedig nem sokat ér!
Mindenki, akibe szorult egy kis emberség, több mindent érez, mint amennyit el tud magyarázni.
Amikor túl sokat gondolunk magunkra, azzal csak szenvedést okozunk. (...) Az aggodalom, a depresszió, a sértődöttség, a félelem: ezek mind sokkal rosszabbá válnak, ha folyton önmagunkkal vagyunk elfoglalva. Az "én, én, én" nem a legjobb mantra.
Az ember csak a hasonlóra, a vele "egy húron pendülőre" rezeg. Ha nem tudod áthangolni magad, az öröm, a derű, a gondoktól való szabadság rezgéseit sohasem veszed, s benne maradsz abban a boldogtalan rezgőkörben, ahol az emberek egymást fertőzik a gyűlöletettel, a borulátással és a reménytelen keserűséggel.
Én szerettelek téged, te szerelmes voltál belém. A kettő nem ugyanaz...
Gondolnod kell a lelkedre, az a gyötrelmeid forrása.
Valhalla - A vikingek felemelkedése c. film
Minthogy érzéseink csupán ökölszabályokhoz igazodnak, amelyek nem minden helyzetben érvényesek, az emberi viselkedésnek szigorúan véve nincs jól definiálható célja.
A szenvedély kiszakít a mókuskerékből, tiszta erővel löki az embert a hév ismeretlen tájak felé.
Nem az a mérce, hogy mi minden történt velünk, hanem hogy mit érzünk.
Ha el akarsz engedni, akkor engedj el. Ha be akarsz engedni, engedj be. De választanod kell, mert az nem működik, hogy éjszaka magadhoz ölelsz, amikor meg felkel a nap, eltaszítasz magadtól.
Szeress úgy, ahogy én nem mertem, találd meg azt, amit én mindig kerestem. Éld meg az örömöt, kerüld a bánatot, és ami másnak láthatatlan, te azt is láthatod.
Amikor a szív a vádló, akkor az ész védelme mit sem ér.
A lelkünkben rejtegetett sebek fájnak a legjobban. Viszketnek és húzódnak, fölszakadnak, véreznek. Ahogy a kín és a szorongás gyarapszik az ember fejében, az még egy nyílt vágásnál is veszélyesebb.
Ha az értelem és az érzelem egy irányba mutat, akkor sínen vagyunk, de ha nagyon eltér a mondandójuk egymástól, akkor álljunk meg összerendezni magunkat, mert lehet, hogy másik vonatra kell szállnunk.
A szélsőséges reakciók nagy amplitúdón mozognak, és az ember a mély kétségbeesésből gyakran csap át a legnagyobb boldogságba.