Idézetek az érzelmekről
Észérvekkel nem lehet a sötét érzéseket legyőzni, mert az ész gyengébb, mint az érzelem.
Semmiféle anyag sem rendelkezhet önmagában az érzés tulajdonságával és az érzés maga nem más, mint egy olyan jelenség, amely egy erre alkalmas szervrendszer működésének az eredménye.
Az érzelmek nem valamiféle titokzatos, spirituális jelenségek, amelyeknek csak annyi hasznuk van, hogy verseket lehet írni és szimfóniákat lehet szerezni a segítségükkel. Az érzelmek biokémiai algoritmusok, amelyek létfontosságúak valamennyi emlős túlélése és szaporodása szempontjából.
A sapiens nem hideg matematikai logika, hanem meleg szociális logika szerint cselekszik. Az érzelmek uralnak bennünket.
A "szívem"! Vajon számít még egyáltalán bármit ez a szánalmas szerv? Mozdulatlanul csüng a bordáim mögött, nem pumpál vért, értelmetlen a léte... mégis olyan, mintha a szívem hideg kamrájából származna minden érzésem. Az a néma bánat, az a homályos vágyakozás, a ritkán felvillanó öröm. Tócsába gyűlik minden a mellkasom közepén, onnan szivárognak ki: hígak és haloványak, de igaziak.
Csak idő kérdése, és szél meg eső a legkeményebb követ is szétmállasztja, olyan falat pedig úgysem lehet építeni, amely az emberi szívet önnön esendőségétől megóvná.
A legtöbb ember tévesen azonosítja magát az érzéseivel, gondolataival és preferenciáival. Ha dühöt éreznek, azt gondolják: "Dühös vagyok. Ez a dühöm." Emiatt aztán egész életüket azzal töltik, hogy igyekeznek elkerülni bizonyos érzéseket, és megélni másokat. Sosem értik meg, hogy nem azonosak az érzéseikkel, és hogy bizonyos érzések szakadatlan hajszolásával csak azt érik el, hogy ott ragadnak a nyomorúságban.
Rendkívül bosszantó, amikor egy ismerős érzés kavarodik fel az emberben, de képtelen megfejteni, honnan ered.
Az érzelmeink olykor az egekig emelnek, máskor a földbe döngölnek.
Ma már tudom, hogy a világ sokkal nagyobb, mint amekkorának kiskoromban hittem, de a nagyvilágnál is nagyobb az emberi szív.
Mindennek bennünk kell rejleni, és érzéseink ettől még nem kevésbé erősek.
Hallgass a szívedre, mert mindig megmondja, merre haladj tovább.
Vannak pillanatok, amikor szavakkal nem tudjuk kifejezni azt, amit érzünk, de egy gesztus, egy mozdulat mindent elárul arról, ami bennünk van, és amit adni szeretnénk a másiknak.
Néha az érzelmek túl soknak bizonyulnak az emberek számára, még a legösszeszedettebb harcosnak is
Ha az ember a szívére hallgat, mindig szamárságot csinál.
Facebook
Pinterest