Idézetek az érzelmekről
Az érzelmek távolról sem az emberi lét csúcspontjai, hanem valójában csak az evolúció melléktermékei. Egyszerűen fogalmazva, az érzelmek a javunkra vannak. Segítették a túlélést az erdőben, de még ma is segítik az eligazodást az élet útvesztőiben.
A legrosszabb dolog a románcokban, hogy a végére teljesen romantikátlan lesz tőlük az ember.
A zivatar, mely az emberi szivben tombol, nem jár égzengéssel, czikkázó villámai sincsenek, de pusztitani épp ugy tud, mint a legádázabb förgeteg.
Az igazi érzés mindig megtartja frisseségét s tán még a sírban is élénk tűzzel ég, mint a régiek örök lámpája.
A szív a legjobb emlékkönyv, megőriz mindent, a mi emlékezetreméltó, s a hasztalan tartalmat nem hordozza szolgailag, mint a papir.
Szívem megbízható útmutatót nyújt, ha bízom benne. Segít nekem az empátia, az együttérzés és a szeretet megtapasztalásában. A szív az érzelmi intelligencia székhelye.
Az ember felelős állásban óvakodjék egyéni érzelmeinek kifejezést adni.
Elképzelhetetlen gyorsasággal száguld a fény, mondják 42 millió mérföldet halad másodperczenkint. Van-e képzet, mely vele lépést tarthat? Igenis van! A gondolat, mely a mint maga megterem, már is alkot. Az érzelem, mely a mint kikel a sziv talajából, máris uj érzésnek ad életet, de maga azonnal elhervad és eltemetkezik...
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja a legjobban átadni a közönségnek.
Az emberi szív sötét, mély folyó titkos áramlatokkal.
Az emberi szív nagyon különös, nemcsak egész számok vannak benne, hanem törtek is. Egyenletek, amelyekben annyi az "ismeretlen", hogy meg sem lehet oldani őket.
Az érzelmeknek is megvan a maguk szintje, ahol különbséget tehetünk erőt adó és mérgező érzések, vagy szeretetteljes és kártékony kapcsolatok között.
A gyülöletnek csak gyülölet a testvérje, szeretetnek a szeretet.
Nem foglalkozom azzal, hogy ki kit és hogyan szeret, legfeljebb irigylem az összetartozást, a szenvedélyt, a két ember között létrejövő összhangot, a messziről sugárzó erőt és a szeretetet.
Létezik egy érzés, amit valamennyien ismerünk, de még sincs neve: a boldog várakozás, hogy lenézhessünk valakit.