Idézetek az emberismeretről
Legtöbben milyen nehezen változtatnak azon, amiről pedig régen tudják, hogy nincs értelme. Azért, hogy ne kelljen lépni, inkább magukat is félrevezetik. Kapaszkodnak a biztos rosszba, mert a bizonytalanság megrémíti őket. Titokban sóhajtoznak csak: "Nem bírom tovább..." meg: "Egyszer úgy elmegyek!" - aztán mégsem tesznek semmit. Az afféle néma sikolynak a legtöbben nem tulajdonítanak jelentőséget, hiába ez az ember legőszintébb belső hangja, amit nagyon komolyan kellene venni.
Ha mindenki csak jót akarna a másiknak, már rég agyonverték volna egymást az emberek.
Fájdalom, én mindenkiben jóbarátot látok; eszembe se jut, hogy rossz ember is van a földön.
Az emberek sokat panaszkodnak, hogy mindenféle kellemetlenség történik velük, amire pedig nem is szolgáltak rá, a jó dolgokról viszont általában megfeledkeznek. Főleg arról, hogy azokat ugyan mivel érdemelték ki.
Arra ítéltek, hogy ember legyek. De embernek lenni - vágy, hogy minden más lehessünk!
Az ostobaság is van olyan halálos veszély, mint az árulás.
Olyan emberekkel vagyunk együtt, akikről azt hisszük, mindent tudunk, holott egyáltalán nem ismerjük őket.
Az ember természetének lehetnek olyan alapvető vonásai, amit semmi bűbáj nem szabályozhat teljesen.
A legtöbb ember olyasmire is képes, amit nem is feltételeznénk róla.
Föl nem érem ésszel, hogy vannak nem mindennapi emberek közt olyanok, kik nem tudják vagy nem hiszik, hogy az egyszerűség az első és mindenek fölötti szabály, hogy akiben egyszerűség nincs, abban semmi sincs. Azzal ne álljanak elő, hogy az ő gondolataik magasabbak, hogysem közönséges nyelven ki lehetne fejezni.
Semmi értelme sincs, hogy a nőnek egy másik férfi értéktelenségét magyarázgassuk, ha egyszer tiszteli; úgyis félreérti. Mindjárt arra gondol, hogy riválist látunk benne. A nő ugyanis föltételezi, hogy a férfi úgy gondolkodik és ítél, mint ő, amit fordítva a férfi már csak büszkeségből sem tesz meg sohasem. Nem, nem, valóban, soha, uraim, a kisujjukat se mozdítsák a férfi ellen, aki a kedvesük szemében "kolosszus" vagy "szellem" vagy "arisztokratikus lélek". Reménytelen!
Mindannyian színészek vagyunk. Legfeljebb nincs tehetségünk hozzá.
Akinek ösztönei vannak, azzal szemben csődöt mond minden fortély, különösen az olyan, amivel oda legbelülre akarnak behatolni.
A kíváncsiság csak akkor közönséges, ha önmagunktól akarunk menekülni általa.
Az embernek olykor fogalma sincs róla, hogy mit keres. Mert csak azután derül ki, hogy megtalálta.
Facebook
Pinterest