Idézetek az emberismeretről
Ha egy negatív gondolatot első felvillanásának pillanatában elcsípsz, nem tud gyökeret verni. "Látom! Tudom az okát! Megszüntetem..." Ha már másodszor és harmadszor is felbukkan, otthont teremt benned, elural, lelki szokásoddá válik, melytől igen nehéz megszabadulni. Jellemeddé fagy. Jellem: a sokszor megismételt érzés és gondolat. Jobb egyszer megijedni, mint félős emberré válni.
Ilyen az emberi természet, az emberek akkor jönnek utánad maguktól, amikor már nem szereted őket, és nem akarsz velük lenni.
A dolgok sokkal bonyolultabbak, mint aminek látszanak. És az emberek - különösen az elkeseredett emberek - úgy hazudnak, mint a vízfolyás.
Az embert nem az jellemzi igazán, amikor kedves, hanem amikor nem kapja meg, amit akar.
Nem becsülök semmit és senkit pusztán önmagáért. Se a koráért, se a neméért, se a pozíciójáért. De boldogan hajtok fejet az emberi nagyság és az elért eredmények előtt.
Az emberi természet lényege abban a sok ezernyi kis jótettben gyökerezik, amelyek meghatározzák mindennapjainkat.
Az ember a legnagyszerűbb háziállat.
Azt hittem, az emberség vagy van, vagy nincs, nem tudtam, hogy valakiben lehet csak egy csepp emberség. Akkor a többi része miből van?
A legnagyobb csapda maga az elme.
Azért figyelünk oda az emberekre, hogy magunkban el tudjuk őket képzelni, és meghallgatjuk az összes szörnyű és csodás dolgot, amit saját magukkal és másokkal teszek, de végül a hallgatózás sokkal többet felfed belőlünk, mint azokból, akiket megpróbálunk megfigyelni.
Az embereknek nincsenek jó tükrei. Senkinek sem könnyű elmondani, milyennek lát bennünket, és nekünk is nagyon nehéz kimutatni, hogyan érzünk.
Nincs olyan, hogy jobb. Sose leszel jobb, ahogy kevesebb se leszel soha senkinél.
Még az emberiség legsötétebb óráiban is van bennünk egy belső hang, ami segít, hogy emberek maradjunk.
Egy ember valójában nem több és nem kevesebb, mint önnön szenvedélyének és tetteinek története.
Az egyetlen ember, aki rendesen viselkedett velem, a szabóm volt, mert ő minden alkalommal, amikor nála jártam, megmérte, hogy milyen hosszú a karom és a lábam, és milyen széles a derekam. Mindenki más csak egyszer mért meg, és attól kezdve elvárták, hogy a régi mértékek passzoljanak rám.
Facebook
Pinterest