Idézetek az emberismeretről
Nem sérthetjük meg mások méltóságát anélkül, hogy a sajátunkat szintén meg ne sértenénk.
Az ember azáltal is definiálja önmagát, hogy kikkel és miben vesz részt.
Az emberi élet jóság, szépség, kegyetlenség, szívfájdalom, közöny, szeretet és még annyi minden más keveréke. (...) Egyszer megfontoltan, máskor meggondolatlanul, néha kedvesen, néha kegyetlenül viselkedünk. S mindez nem egy eszme, hanem tény.
Mindannyiunknak van vakfoltja. Mindnyájunkkal megesik, hogy meggondolatlanul cselekszünk, anélkül, hogy tekintettel lennénk mások érzéseire. Ám még ha alaposan meg is fontoljuk minden tettünket, akkor sem láthatjuk előre mások reakcióját.
Bárcsak olyan türelmesek lennénk, mint a bebábozódott hernyó, mely arra vár, hogy pillangóvá alakuljon. Bárcsak úgy tudnánk bízni, mint egy újszülött. Vagy bárcsak egy ősszel lehulló levél bölcsességével tudnánk elengedni. Az életünk biztosan sokkal könnyebb lenne.
Nem tudom, hogy te milyen világban élsz, de az enyémben az emberek tetteit két ok mozgathatja. Az egyik az, hogy valamit kapni akarnak cserébe. A másik pedig az, hogy úgy érzik: tartoznak valakinek.
Az emberek mindig élnek az alkalommal, ha valaki felkínálja nekik a lehetőséget, hogy közelebb kerüljenek az ellenségükhöz. Tudom, hogy így van, anélkül, hogy valaki tanította volna nekem.
Mindannyian egyszerre vagyunk eredendően jók és esendők is. Minden reménytelen helyzetben és látszólag reménytelen emberben ott rejlik az átalakulás lehetősége.
Rejtélyeket keresni mindenben. Mindenütt van egy. Ha meglátunk egyet, muszáj megoldanunk. Az az igazság, hogy az emberek minden egyes hazugságukkal és árulkodó rögeszméjükkel együtt, a világ legérdekesebb rejtélyei. Persze ők nem szeretik, ha ilyennek látjuk őket.
Úgy tűnik, mi emberek, páratlanul leleményesek vagyunk abban, hányféle módon okozhatunk fájdalmat egymásnak, és mindig találunk rá okot, hogy meg is tegyük. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember gyógyulási és gyógyító tehetsége szintén határtalan. Mindnyájunk veleszületett képessége, hogy örömöt találunk ott is, ahol csak szenvedés, és reményt, ahol csak reménytelenség van.
Lehetek csak tizennyolc, de már látom, hogy a világ két részre oszlik: a cselekvőkre és a figyelőkre. Azokra, akiktől beindulnak a dolgok, és azokra, akik csak baktatnak utánuk.
A közhely, részben megszokottsága, részben igazságtartalma miatt... sokaknak legalább akkora öröm, mint másoknak az új igazság felfedezése.
Mindannyian más emberek leszünk, ha kétségbeesünk.
Az emberek szeméből mindig észre lehet venni, ha rólad beszélnek.
Amíg az emberek gyarlók, és amíg valaki vagy valami mástól várjuk a megoldásokat, addig mindig is létezni fog a politika. Amíg lesz politika, addig azt el is lehet rontani. Sosem a politika a legfontosabb. Az a legfontosabb, ami az emberek szívében rejlik.
Facebook
Pinterest