Idézetek az emberismeretről
Az emberek olykor roppant meglepően viselkednek. Meg vagyunk győződve valamiről, aztán kiderül, hogy óriásit tévedtünk. Nem mindig - de gyakran.
Ilyenek az emberek... nem egészen jók, és nem egészen rosszak. Nem hiszem, hogy jómagam különösebben becsületes volnék... eddig csak azért voltam az, mert nem kísértett meg semmi.
Mindenkiről lehet vonzó képet készíteni, ami a legelőnyösebb vonásait mutatja. Végül is mindnyájan erre törekszünk így vagy úgy. Hogy a legmegnyerőbb arcunkat mutassuk másoknak, és elleplezzük az igazi énünket, a lélek sötét bugyrait. Az internet ebben a legjobb segítőtársunk.
Mindnyájan álarcot viselünk. Ők is, én is - mindenki. Mutatunk egy arcot - az énünk egyik arcát - a világnak, egymásnak, és ez az arc olyannak mutat, amilyennek szeretnénk, hogy lássanak. És hogy mikor melyik arcunkat öltjük fel, attól függ, kivel vagyunk éppen, vagy hogy tudunk legjobban megfelelni mások elvárásainak.
Bizonyos közös érdekek elnyomhatják a negatív emberi tulajdonságokat. Ha a nagy veszély megszűnik, mindenkiből kibújik régi, elfelejtett énje.
Természetes, hogy az igazságtalanság - a sérelem minden fajtája - haragot vált ki az emberből. Jó szolgálatot tesz a harag. Mozgósítja a "küzdj vagy fuss" reakciót, ez pedig segít a túlélésben. És védi a sebet.
Hogy hogyan hajlik finoman oldalra a nyaka, hogyan keresztezi a lábfejét a másik bokája mögé dugva. Szerintem a személyiségek ezekben a részletekben vannak elrejtve, és ha megfelelően elkapod őket, elkapod az embert magát.
Ha az emberek szerint ŐRÜLT vagy, akkor mindenre, amit teszel vagy gondolsz, rákerül az ŐRÜLT pecsét.
Ahány fej, annyi ízlés, de annyiféle is: nincs hiba, melyért ne lelkesednék valaki, és nem kell elcsüggedni, ha valami némelyeknek nem tetszik, majd akad más, aki becsüli.
Úgy érzem, mintha prizma lenne a lelkem (...), és a körülöttem lévő emberek csak egyetlen színt látnának. De senki nem látja a prizmát.
Tudod, hogy te vagy, akire vártam, Tudom, mi az álmod, a szememmel láttam, De köt a múltad, a görcsöd, a vágyad, Egy illúziókép, egy hazugság a várad.
Az ember fölött A szenvedély az úr, Az ész dicső hatalma ing, S lesűlyed álnokúl.
Az évek múlásával megtanultam, hogy az ember jobban érzi magát, ha ott van, ahová tartozik, mint ha mindenáron olyan helyre törekszik, ahol nem lehet önmaga.
Talán tényleg megőrülsz, ha megpróbálod Isten szerepét játszani. Azt mondják, hogy az alázat keresztény erény, most már látom, hogy miért. Az alázat az, mely épelméjűvé és emberi lénnyé varázsol.
Két különböző típusú férfi van: a szavak és a tettek embere. Az első beszél, a második cselekszik.
Facebook
Pinterest