Idézetek az emberismeretről
Tudod, lehetséges, hogy valaki szellemé váljon úgy, hogy még meg sem halt.
Az embereket nem a testi hibájuk alapján ítéljük meg, hanem hogy jók-e, vagy rosszak.
A dolgok egyszerűek, csak az emberi észjárás bonyolult.
A magasság evolúciós előny, a magas embereket automatikusan tekintéllyel ruházzuk fel, az alacsonyabbak akaratlanul is behódolnak nekik. A magasak pedig önkéntelenül elvárják a behódolást.
Azok, akik falakat építenek, másképp gondolkodnak, mint azok, akik utakat keresnek, hogy átjussanak falak felett, alatt, körül vagy rajtuk keresztül.
Az vagy, amit újra és újra teszel. A kiválóság tehát nem tett, hanem szokás.
Amikor kisüt a Nap benned, amikor megjön az életkedved, amikor a legnagyobb bajod sem baj - ez mind angyali segítség! Nem ő adja, kívülről, hanem felhozza belőled, mert ismer. És tudja, hogy lelked legmélyén mindig derű van.
Őrült az, aki mindenét elvesztette, csak az eszét nem.
Ha a félelem és a büszkeség között ingadozik az ember, hiába tudja, hogy a félelem fog győzni, azért a büszkeségét sem ereszti.
Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak. Mindig mindenki el van foglalva, nyüzsög, aztán vár valamire, a kijelölt várakozójában.
Csak a bolondok ugranak fejest az ismeretlenbe.
Ilyenek vagyunk. Adjanak meg mindent, amit kérünk, és rögtön rájövünk, hogy az túl sok.
Nem olyannak látod az embereket, amilyenek, hanem amilyeneknek látni akarod őket. Ebből sok csalódásod lehet még.
Mérhetetlen erővel ragaszkodunk a hibáinkhoz, mert éltet a vágy, a sóvárgás és a megszokás, és az a tévedés, hogy egyszer mégiscsak elérjük a célt.
- Néha fontosabb másoknak megfelelni, mint saját magunknak. - Igen. De néha arról szól a játék, hogy vedd észre, amikor te vagy fontosabb. És engedd meg magadnak, hogy önző légy.