Idézetek az emberismeretről
Az emberek nem változnak (...). Az alapvető személyiségük nem. Aki a születésedtől fogva valóban ismer, az előre látja, hogy mivé válsz felnőttkorodban.
A gyors és hatékony gondolkodás talán legnagyobb akadálya az ego. A legtöbb ember hajlamos a gondolkodást az egója kielégítésére használni. A gondolkodást gyakran arra használjuk, hogy megtámadjunk valakit vagy, hogy akaratunkat érvényesítsük másokkal szemben. (...) Általában nem vagyunk tudatában annak, hogy az egónk milyen mértékben akadályoz bennünket a hatékony gondolkodásban.
Csak a gyengék sajnáltatják magukat, és nem gondolnak arra, hogy a sajnáltatás kiszolgáltatottságot jelent.
Nem gondolom, hogy hibáink észlelése, meg a bocsánatkérés képessége olyan komoly erény lenne... a hiánya, persze, már személyiség-torzulást jelez.
A cinikusság az ember védőpáncélja.
Van az a helyzet, amikor egymással szembejövő emberek azonos irányba készülnek kitérni, aztán ráeszmélve, hogy így se jó, irányt változtatnak, persze ezt is egyszerre, így újra szemben találják magukat, most megint amarra tesznek induló mozdulatot, azt is egyszerre, satöbbi. A külső szemlélő azt látja, hogy két egymással szemben álló táncos összeszokottan, ritmusosan topog, felsőtestüket erre-arra mozgatva. Efféle szituációra kétféleképpen szoktak reagálni a részt vevő felek, és e két verziót most be is mutatják ők ketten. A gyerek kacagva beleéli magát a táncba, hajlítgatja a térdét, riszálja a popóját. A zsiráfon lovagló kislány anyukája pedig ráförmed: - Muszáj pont velem szórakoznod? Menj már arrébb!
Az emberi természetnek egyik különös tulajdonsága, hogy nagyon szeret a szomszéd háza előtt seperni, és a maga dolgairól meg ezalatt örömest megfeledkezik. Ez az ösztön többé-kevésbé minden emberi kebelben megvan; de éppen az a mívelt társaság ismertetője, hogy 'ezen ösztönt elfojtja, és egyúttal mindenkitől, ki körében forog, és magát hozzászámítja, iparkodik ezen bizony nem dicsérendő tulajdonságot lehetőleg észre nem vétetni.
A kárörvendő örömest ülteti embertársait a gyóntató székre, vallatja őket, hogy aztán hátuk megett örömmel dörzsölhesse kezeit; igazán sok ember kérdezősködik tőlünk, hogy végehossza nincs föltevéseivel, látszólag barátságos megjegyzéseivel kicsalja minden titkunkat. Ilyen emberektől óvakodjunk minden körülmények között. Felismerhetők igen könnyen. Kérdéseik rendesen olyan dolgokra vonatkoznak, melyeket örömest elrejtenénk, melyeket mi legbensőbb tulajdonunknak tartunk és nem szeretnők a tömeg tekintetének és bírálatának kitenni.
Mindennek két oldala van. Ahogy csak az ember lehet igazán gonosz, úgy igazán önzetlen is csak az ember lehet.
Az ember alighanem mindig ember marad, az összes dolog analógiája szerint semmi más, mint ember! Angyali és ördögi figura az emberben - regényfigurák! Semmi más, mint középső lény a dac és a csüggedés között, a szükségben törekvő, a tétlenségben és a bőség állapotában erőtlen, indíték és gyakorlat híján semmi, ezek révén lassan előrehaladva jóformán minden.
A magatartást évszázadokon keresztül nem annyira le-, mint inkább előírták. A vallás, a filozófia, a politika... megmondta, mit tegyen, de leginkább, hogy mit ne tegyen az ember. A magatartást nem úgy tekintették, mint ami egy fajtánként változó és biológiailag funkcionális rendszer. Nem, azt az ember alkotta meg és írta elő, méghozzá egy szuperértelemmel gondolkodó ember, aki felülemelkedett a földi dolgokon. Egy későbbi korszakban már kezdték belátni, hogy viselkedésünk önálló valami, és az ember jobb megértése érdekében lehet és kell is tanulmányozni. A viselkedés az ember része lett.
A tanácsot kérő tiz esetből kilenczben már el van határozva, hogy mit lesz teendő, és kérdése talán nem is egyéb, mint forma, melyben terveit, mik bennünket nem érdekelnek, velünk közölni akarja. A mi tanácsunk ily esetben csak felelet, melyre az illető ügyel is, nem is; vagy pedig csak ürügyül használja, hogy gondolatát előttünk bővebben kifejtse.
Az EEG-görbék értelmezése nem könnyű. Egy kis szabálytalanságot abnormalitásnak is lehet nézni, pedig lehet, hogy csak arra bizonyíték, hogy mindnyájunk szervezete kicsit másképpen működik. Belülről ugyanúgy egyediek vagyunk, mint kívülről.
Az élet teljességét nem lehet képlet formájában felírni. Teljesen relatív, hogy ki mikor és milyen körülmények között érzi teljesnek az életét.
A tisztelet az önimádásnak egy civilizált formája: csak azt szoktuk tisztelni másban, amit önmagunkban értéknek tartunk.