Idézetek az emberismeretről
Ha az ostobaságot eleget ismétlik, az ostobaság tudássá változik.
Az emberek változnak, de csak ha hagyják nekik.
Az emberek olykor elképesztően naivak tudnak lenni. Nem néznek az álarc mögé, és meg vannak győződve arról, hogy minden és mindenki az, aminek látszik. Pedig ha tudnák...
Mindenkinek megvannak a maga kísértetei.
A pánik a legfertőzőbb betegség a világon.
Az ember mindig ki van éhezve valami újra, de fontos, hogy az az új valahol találkozzon az én személyiségemmel is.
Ilyenek a mi undok vásárlási szokásaink, mindig azt akarunk venni, ami nincs.
Míg (...) a tudós Isten "csodáiból" mindig a természet - már felismert, vagy még megismerendő - rendjét olvassa ki, addig az átlagember, még a tudomány "csodáiban" is Isten hatalmának megtestesülését látja.
Ezt hívjuk mi, pszichológusok önmagát megvalósító jóslatnak (...): aki nagyon fél péntek 13-ától, azzal bizony előfordulhat, hogy éppen aznap esik el az utcán. És ez nem egészen véletlenül történik meg vele, ő maga is - akaratán kívül - felelős a kellemetlen eseményért.
A hagyományok, babonák napjainkra sem vesztek el, csupán némileg átalakultak, ha úgy tetszik, urbanizálódtak. Amikor "beüt" az a bizonyos péntek 13-a, korunk embere hajlamos minden, negatív jelentéssel bíró esemény hatását felnagyítani.
Húsz év múlva az emberek nem fognak már olvasni. Ez így van. Minden idejüket lefoglalják majd a hülyeségek a mobiltelefonjukon.
Az ember mindig azt tartja a legfontosabbnak, amin éppen dolgozik.
Az ember húsevő állat; hogy ne kelljen szégyelnie, hogy testvéreit megeszi, eltagadja a rokonságot; azzal dicsekszik, hogy magasabb eredetű; de minden az állatokkal való rokonságára mutat; úgy születik, mint ők, úgy táplálkozik, mint ők, úgy szaporodik, mint ők, úgy hal meg, mint ők.
Az embert a szokásai tartják egyben. Meg a szenvedélyei.
Olyan könnyű ítélkezni. Olyan könnyű azt kérdezni, hogy egy ilyen értelemmel megáldott ember miért választja a rossz utat. De fogalmunk sincs, milyen mélyen megronthatja a személyiséget a szenvedés.