Idézetek az emberismeretről
Az emberismeretet megadja a sors, az önismerethez nem árt némi segítség.
Az ember (...) bajt okoz, de gyógyítani is képes a bajt; s éppoly esendő: motyogós, pösze, vaksi, mint bármely más teremtmény, de szívében őrzi a költészetet is.
Nem lehetsz mindenkinek a mindene, csak egy legyél, hű önmagadhoz.
Az ember hajlamos azt hinni, hogy akiket szeret, azoknak is az a legjobb, ami neki.
Az irónia fontos dolog. (...) Az irónia azt bizonyítja, hogy ugyanazt a dolgot sok oldalról vagyok képes látni.
Nem attól lesz valaki hős, hogy vannak szuper képességei, hanem attól, hogy segíteni akar, vagy hogy kész vásárra vinni a bőrét más emberekért.
A legtöbb ember csak megy az áradattal. Ez ugyan sokkal könnyebb, de nem valami érdekes.
Az életben az emberek a legnehezebben a saját tévedéseiket bocsátják meg.
Az ember már csak így működik. Idealizálja magát, miközben degradál másokat, ezen az ócska módon igazolva magának, hogy az általa választott út a helyes, mi több, az egyetlen igaz út.
Egyformák vagyunk mi, emberek, de viselkedésünkben azért vannak különbségek. Az egyikünk aljasabb, mint a másik.
Az ember mindjobban elveszíti önmagát. Nem tudja, miért kell élnie, miért kell léteznie, és attól félek, már nem is fog rájönni soha.
A dolgok, de még az emberek is, átszivárognak egymásba, áthatják egymást, akár az ízek, amikor főzünk.
Aki holtbiztos a dolgában, az akár férfi, akár nő, iszonyú tettekre képes.
Az idők változhatnak, de az emberek soha.
Amikor a szerettei hátba szúrják az embert, átértékeli a dolgait.
Facebook
Pinterest