Salman Rushdie

Vannak az életben pillanatok - nem elegen, de előfordulnak - , amikor még a kisfiúk is megtalálják a pontosan megfelelő szavakat a pontosan megfelelő időpontban; amikor mint valami ajándék, a megfelelő gondolat ötlik fel az emberben pontosan akkor, amikor a legnagyobb szüksége van rá.

A dolgok, de még az emberek is, átszivárognak egymásba, áthatják egymást, akár az ízek, amikor főzünk.

Veszedelmes dolog ráerőltetni másokra a világlátásunkat.

A csöndnek is van ám visszhangja, méghozzá zengzetesebb és tartósabb, mint bármilyen hangé.

Amikor elfogadjuk a halál igazságait (...), csak akkor kezdhetjük megtanulni az élet igazságait.

- Ha komolyan mondta, hogy szolgálatomra áll, akkor bizony tehetne egy szolgálatot. - Afféle szóvirág volt csak (...). De ha már így alakult, állom a szóvirágom. Kényes jószág a szóvirág: lehet kacskaringós és lehet egyenes szárú. De Dede egyenes ember, nem szókacskaringató. Mit kíván tehát, fiataluram?

A Szerelem csodálatos és magával ragadó. De olykor roppantul ostoba dolog is lehet.

A pletyka olyan, mint a víz. Addig keresgéli a felületek gyönge pontját, míg rá nem jön, hogy merre tud továbbhatolni.

Az igazság távlatok kérdése: minél messzebb jutunk a múlttól, annál konkrétabbnak és hihetőbbnek érezzük - és a jelen, minél közelebb vagyunk hozzá, annál képtelenebb.

Már semmi más nem akarok lenni, mint aki vagyok. Kicsoda-micsoda vagyok hát? A válaszom: végösszege vagyok mindannak, ami előttem történt, mindannak, ami voltam, amit láttam, amit tettem, és mindannak, amit velem tettek. Mindenki és minden vagyok, akinek és aminek létét a világban befolyásolta az én létem. És mindaz én leszek a halálom után is, ami másként történt volna, ha én nem vagyok.