Idézetek az emberismeretről
A gyakori bocsánatkérés olyan, mint a fedezetlenül kibocsátott pénz: hígul. És oda lesz a bocsánatkérő szavahihetősége is.
Folyamatos beszéd közben az emberek általában óvatlanul is elejtenek fontos tényeket.
Egy emberek kreálta világ sohasem lehet olyan, mint a valóság. Mátrix, amiben mindig vannak hibák.
Vannak olyan emberek, akik jobban szeretik a betegséget, mert az talán ismerősebb nekik, és nem akarják feladni, még akkor sem, amikor már tudják, hogy meggyógyulhatnának belőle.
Ha az ember a padlón van, egyesek késztetést éreznek, hogy a hátára vagy a nyakára lépjenek, ahelyett, hogy talpra segítenék. Ronda dolog, de hát ilyen az emberi természet.
Sajnos ma már a közönségnek is elveszett az a belső érzéke, hogy átadja magát egy meg nem tagadható folyamatnak, mert "érteni" akarja, amit látott, zavarja, ha nem tudja, mit és miért kellene élveznie. És ez az élet más területeire is igaz: mindent "érteni" akarunk, mert elveszítettük a kapcsolatot a valóság mélyebb tartalmaival, és azt hisszük, hogy intellektuális magyarázatok által kerülünk majd közelebb ezekhez.
Szeretem az embert. Szeretek benne mindent, ami szép, jó és nemes. Ezt egyformán megtalálja minden fajban, minden népben. De sajnos, az ellenkezőjét is.
Az emberi karakter, amit a születéssel magunkkal hozunk, soha nem változtatható.
Mindenki követ el hibákat. Az ember jellemét nem a hibái határozzák meg, hanem az, hogy tanul-e ezekből a hibákból, vagy csak kifogásokat keres rájuk.
Az emberi természetbe (...) bele van kódolva, hogy szeretünk segíteni, ha módunkban áll.
Attól, mert lett mobilunk, meg csomó villogó kütyünk, olyan barbár népség maradtunk, mint az őskorban.
Semmit sem tudunk. Még a velünk élő szeretteinkről sem tudjuk, mi zajlik a fejükben. Ismerjük a természetüket. Hogy mit szeretnek és mit nem. Sejtünk a vágyaikról valamit. Mégsem tudjuk, mi zajlik a fejükben.
Egyetlen éj sem ugyanaz, mint az előző, és bennük az emberek sem ugyanazok.
Ki legtöbbet örökölt, Annak van a legjobb kedve; Ott van a mult elfeledve, És eladva az a föld.
Nem az vagyok, akinek hiszel. Vagy talán az vagyok, akinek nem hiszel.
Facebook
Pinterest