Idézetek az emberismeretről
Az ember gyakran az élet legegyszerűbb válaszai fölött siklik el.
A nehéz helyzetekben hozott döntések határozzák meg, kik vagyunk.
Az ember, ha kap egy kis időt, mindenhez hozzászokik.
A stílus, az nem azt minősíti, akivel szemben használják.
Nincs hős és gazember, nincs magzatvédő aktivista és abortuszt végző orvos, nincs rendőr és gyilkos. Csak fuldoklók vannak a meggyőződések tengerében, akik fel sem fogják, hogy ahányszor kinyitják a szájukat, vizet nyelnek.
A könnycseppek olyanok, akár egy-egy titkos levél, amelyben az ember felfedi valós érzelmeit.
Az erényeit juttassa érvényre, ahelyett hogy az apró hibáira összpontosít. Azokkal senki nem törődik.
Fontos, hogy az ember a lehető legjobban nézzen ki, mert a könyvet akkor is a borítójáról ítélik meg, ha nem kéne.
Sokkal könnyebb azt kiabálni, hogy "Véget vetek neki!", mint valójában véget vetni.
A bosszú (...) csak ideig-óráig tartja életben az embert. Igaz, addig hatalmas erőket képes megmozgatni: veszélyt vállalunk, tengereket szelünk át, trónokat döntünk meg. De aztán... ha egyszer beteljesül, mi lesz az, ami kitölti az életét és a gondolatait?
Akiben sötétség lakozik, az jobban is lát a sötétben.
Aki senkiért, semmiért nem áll ki soha, Üres a szíve, mint egy kifosztott szoba.
Ami igazán érdekel, az az emberek sötét oldala, az, amelyik nem egyszerű és kiegyensúlyozott. A repedések.
Sokan csinálnak rossz dolgokat, mikor félnek, vagy kétségbe esnek. (...) Nem mondom, hogy minden ember jó vagy, hogy az emberek többsége jó, de ha mi segítünk valakinek, talán ő is segít majd másoknak.
A kísértés olyan, mint a tüsszentés. Először az ember nem érez semmit, aztán egy kis csiklandozást fedez fel az orra tövében, és aztán a vágy, hogy csinálja, úgy elhatalmasodik rajta, hogy képtelen lesz visszatartani magát.
Facebook
Pinterest