Idézetek az emberismeretről
Az emberek éppannyira szeretnek hőstettek, mint szerencsétlenségek részesei lenni.
A világot csalni: mutass Hozzá hasonló arczot; üdvözöld Szemed-, kezed-, nyelveddel; látszatod Legyen: minő az ártatlan virág, S valód: kigyó alatta!
Könnyebben bocsátjuk meg valakinek a tudatlanságát, mint azt, hogy mindent jobban tud.
Az ember fiatalon sok mindent könnyedén átlép. Akkor még meg kell teremtenie önmagát. Így, hogy kifele megyek az életből, így viszont már rettenetesen fáj az emberi szenvedés.
Nincs okos vagy buta állat, mert valamennyinek megvan a magához való esze, és használja is, amennyire tudja. Talán csak az ember az egyetlen olyan élőlény, akire ez nem mindig jellemző.
Vészhelyzetben az ember néha elveszíti a látását, ám agyának egy világtalan tekervénye átveszi az irányítást ott, ahol csak árnyék és megérzés létezik.
Néha nem bosszúra vágyik az ember, hanem igazságszolgáltatásra.
Bámulatos, (...) mi mindennel képes az ember együtt élni, mi mindent képes rejtegetni.
Szenvedélyeink igazi főnixek. Ahogy a régi elhamvad, az új, mintegy hamvából, kikél.
A legtöbb embert önmagán kívül nem érdekli semmi.
Bármi más divatját múlhatja, de az erős akarat mindig divatos lesz.
Az ember félénk és mentegetőző természetű. Már nem jár-kél emelt fővel. Nem meri kimondani: "Én ezt gondolom" vagy: "Én vagyok" - hanem ehelyett mindjárt valaki mást idéz.
A felnőtt embert börtönbe zárja a tudatossága. Mihelyest csak egyszer is hatásosan beszélt vagy cselekedett, már fogoly, akit százak és százak rokonszenve vagy gyűlölete őriz, s akiknek érzelmeit neki ezentúl mindig fontolóra kell vennie.
Minden egyes cselekedetünk mögött az a vágyunk áll, hogy jól érezzük magunkat.
A legfelvilágosultabb emberek azt állítják, hogy a világ tulajdonképpen tökéletes. Azt állítják, hogy amikor szenvedünk, akkor nem a világgal van baj, hanem a gondolkodásunkkal. Legtöbben ezzel többé-kevésbé egyet is értünk. Amikor mindenkit és mindent kritizálunk, akkor nem élünk harmóniában. Ilyenkor az élet egy küzdelem, és úgy érezzük, mindig rosszkor vagyunk rossz helyen.