Idézetek az emberismeretről
Mindannyian 5 évesek vagyunk, akik nem akarják, hogy megszégyenítsék őket az iskola udvarán.
Olyan világban élünk, ahol az embereket jobban érdekli, hogy melyik egyetemre jártál, mint az, hogy mi a vezetékneved.
Az idiótákról azonnal látni, hogy idióták. Rá van írva a képükre. Csak az okosakról nem lehet tudni rögtön, hogy micsodák is valójában.
Két veszekedő közt a harmadik boldogul.
Mindig a csendesebb emberek a legérdekesebbek.
Türelmes emberek a legbékétlenebbek, s békéssek a legtürelmetlenebbek.
A pokol olyan, mint Gandhi feleségének lenni. (...) Mindig Gandhi a jó. Mellette mindenki olyan gorombának, hangosnak és önzőnek tűnik.
Nem minden evolúciós örökség jó örökség, sok pusztító érzést örököltünk őseinktől. Nem vagyunk szentek, tennünk kell magunk jobbításáért.
Az elkötelezett emberekkel már csak így van (...). Nem ülnek egyfolytában a zsíros nyárspolgári seggükön, és nem várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb - nekik vannak céljaik.
Nincs az az ember, aki mindig tartani tudná magát az elveihez.
A démon, az keríti hatalmába az embert. Addig nyaggat és noszogat, amíg megtalálja a gyenge pontod, és akkor, ugye, befurakszik a bőröd alá, és bekerül a véráramodba. Megteheti italként. Megteheti szerencsejátékként. Megteheti vírusként, mint a rák vagy mi. Vagy benne lehet a drogban, a kokóban, a szpídben, bármiben.
Mindaz, amit mondasz, terólad szól: kivált, amikor másvalakiről beszélsz.
Az emberek hajlamosak a jelen nagy problémáira fókuszálni, és nem hálásnak lenni annak, amit ők és az őket megelőző generációk elértek.
A csimpánz számára csupán a saját csoport létezik, mindenki más ellenség. Az embernél is van olyan, hogy "mi" és "ők", ám mi jóval rugalmasabbak vagyunk abban a kérdésben, hogy mit is tekintünk csoportnak. Számunkra bármi lehet csoport, még a kézimunkaszakkör is.
A tegnap emberétől nem lehet ma elvárni, hogy a holnap embere legyen. Az "ilyen vagy", és nem az "ilyen legyél" elv alapján kell tudomásul vennünk egymást.