Idézetek az emberismeretről
Kérdeződjél, vitatkozz vele, a bölcset csak így ismered meg. Verőjével üsd meg a gongot, úgy különbözik bármi tárgytól.
Aki látta a kertemet, ismer engem.
Én szinte mindent a magam kedvéért csinálok - hogy megértsek valamit, vagy azért, mert jólesik, szórakoztat. Ha az ember a közönségnek játszik, az szükségszerűen lerontja a "műsor" színvonalát.
Az ember kategorizálhatja a növényeket vagy az állatokat, de az embereket nem. Mert ez a kategorizálás velünk nem működik.
Az ember a gondolatai elé tesz egy láthatatlan szűrőt, amit agyunk a prekoncepció hálójából szőtt. Azt hisszük, vélekedésinket a világ dolgairól a puszta logika határozza meg, s nem az előítéleteink. Sajnos ebben tévedünk, gondolatainkat ugyanis az érdekeinkhez igazítjuk.
Senki sem harcol úgy a másik életéért, mint a sajátjáért.
Sokszor nagyon nehéz megállapítani, hogy valakinek mi a baja. A tankönyvekben világosan körülhatárolt, vitathatatlanul felismerhető betegségekről olvas az ember. De a kórházban betegek fekszenek. Talán hallotta már azt a bölcs mondást, hogy sosem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani. És egy beteg ember sosem olyan egyértelmű és pontokba foglalható, mint egy betegség. Néha türelemjáték, néha bonyolult kísérletsor, és van úgy, hogy megfejthetetlen rejtély.
Ne felejtsd el, öreg, hogy a szépség csak felszín, de a csúnyaság lehatol a csontig.
Te vagy az élő bizonyíték arra, hogy van, amikor az ember hiába hiszi, hogy ismer valakit, mert valójában egyáltalán nem ismeri. Megtanultam, hogy te több vagy annál, aminek tetteted magadat, több vagy annál, aminek hiszed magad.
Az embereket néhány apró adat alapján ismerjük meg, amit tudunk róluk, és mindezt áteresztjük egy személyes szűrőn. (...) Saját elménk tölti ki a személyiségükhöz kapcsolódó űröket. De kik valójában azok, akiket ismerünk? Mi a lényegük? (...) Az igazság az, hogy soha nem tudhatjuk meg, hogy a másik kicsoda. Mást nem tehetünk, mint felfegyverezzük magunkat azzal, amit igaznak hiszünk: az érzéseinkkel. Szerelem, düh, vágy, boldogság, félelem, barátság, ezek mind az agy vezérlőrendszerei... és ha sikerül bíznunk bennük, akkor segítenek megtalálni azt, amit keresünk.
Van, aki képtelen elfogadni a vereséget. Van, aki még a síron túl is harcol.
Mindenkinek van energiája, csak van, aki arra használja, hogy leszívjon másokat, és van, aki mindig másoktól várja az energiát.
Több a bolond, mint a bölcs, s még a bölcsben is több a bolondság, mint a bölcsesség.
Kétféle ember van: az, aki kihasználja az alkalmat, és az, aki megteremti.
A feltűnésre nem a "tapasztalt hírességek" vágynak, hanem a hirtelen feltűnt percemberek, akik az ismeretlenségből jönnek, és általában oda is térnek vissza. Legbelül valószínűleg ők is tudják, csak rövid idejük van arra, hogy kiélvezzék a népszerűséggel járó előnyöket, ezért amikor lehetőségük adódik, a lehető legnagyobb közönség előtt produkálják magukat.
Facebook
Pinterest