Idézetek az emberismeretről
Az emberek száma, akik készen állnak, hogy fölöslegesen rabolják az idődet, közel végtelen.
Az irigység azon a tévhiten alapszik, hogy többre van szükséged ahhoz, hogy boldog legyél.
Ha elfelejted valaki nevét, könnyen megbocsát ugyan, de ha emlékszel rá, mindörökre számíthatsz rá.
Amíg nem vagy ott, nem tudod, hogy hova lépsz. Előlegezzük meg az embereknek a jóindulatot!
Nem akkor tudunk meg a legtöbbet valakiről, ha elolvassuk a róla szóló Wikipédia-oldalt, vagy megnézzük a fényképeit a Facebookon, hanem ha a valóságban is együtt élünk vele. Így ugyanis nem csupán tudunk róla, hanem ismerjük őt.
A kicsinyességet és az előítéletet a legfennköltebb személynél sem kell tisztelnünk, őket magukat, illetve a bennük lévő jót azonban úgy kell értékelnünk, hogy ezeket nem vesszük tekintetbe.
Nem viselkedhetsz dühöngő pszichopata módjára, remélve, hogy majd megbocsátanak. Mindegy, milyen nagy, erős és gyors vagy. Soha nem jutsz semmire, ha nem szeded össze magad.
Az ember életében az egyik legfontosabb szempont, hogy hasznosnak érezze magát.
A kétségbeesett ember bátor.
Ha végignézünk az Instagramon, mindenki félrefordítja a fejét, mindenki kacsaszájat csinál magának... hogy ezek honnan a francból jönnek?! Ebben a hatalmas nagy masszában, ebben az értelmetlen, fene tudja honnan indult és hova vezető szokásban dagonyázik mindenki.
Az ember az a könyv, akit Isten a saját kezével írt.
Legyen valaki tizenkettő, nyolcvan vagy kétszáz éves, egyetlen pillantással képtelenek vagyunk felmérni, miken ment keresztül. Csak a bokszolók és drogosok sérülései láthatóak.
Az emberi természet sajnos olyan, hogy minden racionális megfontolás nélkül is képes érzelmi döntéseket hozni. Ha nem ilyen lenne, szerelmi házasság soha nem köttetne.
Az ember afölött siklik el a legkönnyebben, ami az orra előtt van.
Az énnek az egyetlen védelmi apparátusa a hazugság, a füllentés, a mellébeszélés, az elhallgatás.