Idézetek az emberismeretről
Minden arc, mely tovatűnik Itt mellettem, mind maga a Titok.
Ami ingyen van, mindent megér.
Az ember egy bizonyos idő után nem érdekeseket akar mondani, hanem igazat.
Az ember olyan tökéletlen lény, hogy csak a műveltség és a civilizáció berendezkedésével tud élni a földön.
Aki egyszer kereskedő volt, az az is marad.
A kreatív emberek feltűnően jó megfigyelők, és többre tartják a pontos megfigyelést, mint mások. Sokszor csak az igazság felét mondják ki, azt azonban érdekesen, színesen - rendszerint azt a felét, amelyet mások nem vesznek észre. A hangsúlyok áthelyezésével, bizonyos elemek kiemelésével olyan pontokra mutatnak rá, melyek különben homályban maradnának. Ugyanúgy látják a dolgokat, mint mások, ugyanakkor homlokegyenest ellenkezőleg látják a dolgokat, mint mások.
A gondolat - tisztán a gondolat - épp olyan hatalmas erő, mint valami villamos telep, - olyan jótékony, akár a napfény, vagy annyira romboló, mint a méreg. Aki megengedi, hogy valamely rossz gondolat az agyába férkőzzék, ép olyan veszedelemnek teszi ki magát, mint, aki a vérébe beoltatja a vörhenyt. S ha aztán is magában hordja, amikor már megfogant, soha többé az életben nem tud tőle megmenekülni.
Azt hiszem, mindannyian úgy vagyunk beállítva, hogy csóváljuk a fejünket mások hülyeségét látva, egészen addig, amíg mi magunk is kétségbeejtő helyzetbe nem kerülünk.
Mindig izgatott - egyben frusztrált is - a gondolat, hogy végső soron csak a saját valóságunkat ismerhetjük meg, másokét soha.
A NŐ teljes megértése lehetetlen. Meg se próbáld. S nem azért, mert férfi vagy - a nő önmaga számára sem érthető -, egyszerűen csak arról van szó, hogy semmit sem látsz át teljesen. (...) Mindig felfedezhetsz olyan információkat, amelyek megváltoztatják az elméletedet.
Az összes betegséget, az összes boldogtalan pillanatot, az összes agresszív, pusztító érzelmet s gondolatot, az összes félelmet, komplexust és tudatlanságot annak köszönhetitek, hogy az egótok elszigetelt titeket a Teljesebb Egyéniségetektől, elszigetelt az Élettől, a Létezéstől. Pedig a Létezés egységes.
Aki embereket, mint tetszés szerint kezelhető tárgyakat, használ és elhasznál: puszta gépekké teszi őket, eleven masinákká, mint az állatok, akikből még csak a tudat hiányzik, hogy a világ legnyomorultabb lényei legyenek.
Az ember csak ember marad, bárhol éljen is. A külszín alatt igen kevés változás történt lényében és a lényegen, amióta hatmillió évvel ezelőtt a tyrannoszaurusz elől egy hegyhasadékba, a barlangba bebújt.
A biztos körvonalait csak a távolodónak látja az ember.
Az ember: szeretet és hit, bátorság és kedvesség, nagylelkűség és áldozatkészség. Semmi más.
Facebook
Pinterest